A mai nap is a szokásos vadóckodással indult. Mind a cicák, mind a kutyák nagyon elemükben voltak. Mostmár picurka cicáink is a magaslatokra törnek és felmerészkednek a cicamínó tetejére. Ábel még a fenti mini csőbe is bemerészkedett. Cicáink közül Ő elsőnek és először.










































Kutyókáink eközben úgy gondolták, hogy átrendezik a házat. Elkezdték felszedni a szőnyeget, ami a nappali és a dolgozó között fekszik... Még jó, hogy ezek a szőnyegek csak ideiglenesek!




























































Egy másik rosszaságról is be kell számolnom.
Kis kutyáink ugye rágnak. Van rágókötelük, marhalábszárból vagy miből készült karika, csipogós rágicsa, de néha azért Peti földön felejtett hátitáskájának a pántjának is nekiestek. Ilyenkor nem is szóltunk rájuk, mert legalább elvoltak csöndben...
Ma viszont nagy meglepetés ért minket, mikor a reggeli induláskor Peti fel akarta venni a hátára a táskát. Hát nem elrágták a kis csibészek...???  Teljesen, totálisan... Gyakorlatilag használhatatlan lett..

Este viszont megint kisangyalként viselkedtek. édesen vártak a kajájukra, míg eléjük tettem és még Masni táljából is elfogyott minden. Hurrá!!! (Éppen mondtam is, mikor hazajöttünk, hogy Masni azért jól lefogyott...)








































És aztán jutalomként vagy mert amúgy is be volt tervezve, kimentünk a teraszra. A nyakörvnek nem nagyon örültek, de mikor kimentünk úgy tűnt, hogy el is felejtették a nyakukon lévő nem szeretem dolgot és sokkal érdeklődőbbek voltak, mint hétfőn! Szinte nem is húzták be a farkukat és még Masni sem csak a fal mellett haladt. Sőt! Egészen peckesen lépkedett. Menni fog ez :))