A Nagy család élete

Van 6 állatkánk. Plusz most már Foltossal kiegészülve 7. Mint a gonoszok. Néha így is érzem, de mégis imádnivalóak! A lényeg, hogy esedékessé vált a kutyák harmadik és a kiscicák első oltása. Ugyan voltunk már úgy az állatorvosnál, hogy vittük a kutyikat a kezünkben és Vilit a hordozóban, de most nem szerettük volna felvállalni ezt a mutatványt... Lévén, hogy a rosszcsont kutyák már nagyobbak és vadócabbak is. Nehezebb lenne kordában tartani Őket mind az autóban, mind a rendelő várójában, pláne, hogy a kiscicák hordozóját is cipelni kellene.
Szóval Márti doktornénivel egyeztettünk és kihívtuk magunkhoz. Úgyis régen volt  már nálunk és a házra is kiváncsi volt. így visszagondolva a házból most sem sokat látott, mert a sok állatka ellátása elvitte az időt. Masni és Süti megkapták az oltásukat, de Lola és Ábel nem, mert a nyirokcsomójuk kicsit duzzadt. Tényleg tüsszögnek is néha, de mivel már 4-5 napja tart és semmi más jele nincsen, nem gondoltam, hogy nagy lenne a probléma. Abban maradtunk, hogy várunk és meglátjuk, hogy átvészelik-e... Ha rosszabbodnának, akkor antibiotikum kezelést kapnak, de reméljük, hogy most már nem dönti le Őket a lábukról. (szerintünk az már bekövetkezett volna) Mindenesetre mindenkit féreghajtottunk és bolhátlanítottuk a piciket!

Tényleg! Foltosról nem is írtam, pedig Ő volt az első, akit Márti megnézett. Nem kizárt, hogy a cica vemhes, de ezt ultrahang nélkül elég nehéz megállapítani. Márti érzett valamit a hasában és mikor hozzányúlt, oda is kapott a kezemhez. Annyira aranyos volt, hogy bekapta ugyan az ujjamat, de egyáltalán nem harapott rá! Nagyon szelíd cicus!

Masni kicsit félt az asztalon:




















De nem haragudott. Vígasztalást talált Márti néni vállán...




















Süti a bátor. Meg sem érezte a szurit:




















Aztán a picik vizsgálata következett:




















Ábel nagyon érdeklődő volt. Na nehogy már bármivel befújjuk Őt...




















Lola nem leplezte, mennyire örül Márti távozásának. Kifeküdt:




















Ezután jött a dolgos hétköznap. Munkába mentünk és egész nap azon gondolkodtam, vajon egyben lesz-e a ház mire hazaérünk. Azt hittem, hogy a tegnap megkezdett cipőfelhúzós fotelt találom darabokban. Ehelyett a következő látvány fogadott minket:




















Most vagy a minta, vagy a szín, vagy csak a lerakás nem tetszett Sütinek, de elkezdte felbontani a PVC-t. (nincs leragasztva, mert csak átmeneti. Na de nem ennyire!!! )
.
Masni kajálásáról már régen írtam... Megoldódott a dolog. Vettünk neki másik Junior tápot. Ugyanaz a márka, csak már ízesítés és nagyobbak a szemek benne. Változtattunk még azon is, hogy mikor enni kapnak, egy polc választja el egymástól a két kutyát, így nem látják egymást. Mostmár Masni nem megy át Sütihez kaja közben, hogy megnézze, Ő vajon mit kapott enni. Nem tudom, melyik változtatás eredménye, de a lényeg, hogy azóta minden eltűnik a tálakból:




















És a desszert. Szeretik a cseresznyét. Mit szeretik? Imádják! (Köszönet érte Szüleimnek, akiknek a kertjéből való! És külön köszönet érte Apukámnak, aki leszedte nekünk!!! - és a kutyáknak :)))



























Ez finom. Kérünk még!