Ma reggel 4-kor keltünk, mert Petinek Pécsre kellett utaznia munka ügyben. Én általában ilyenkor szoktam kibóklászni a mosdóba egy hajnali toalettre, de ezúttal nem feküdhettem vissza.  Cicókáink egyáltalán nem csodálkoztak, mert ilyenkor szoktak enni is kapni és most sem volt ez másképp. Náluk ez az időpont a fergeteges bulik egyik ideje. Szaladgáltak, kergetőztek és fel-le ugráltak a cicamínón. Kutyikáinknál már más volt a helyzet. Mostanra már megszokták, hogy ha hallanak is ilyenkor hangokat, Ők sajna akkor sincsenek kiengedve és alszanak is rendben-csendben tovább. Most viszont szinte ébresztgetni kellett Őket. Irtó édesek voltak, ahogy ásitoztak és nyújtózkodtak és közben látszott rajtuk, hogy tudják: valami nem stimmel. Gondolták, biztos elnéztem az órát vagy valami... Aztán eltelt egy kis idő és elindult a nap. rohangáltak, megreggeliztek és sajna Mi nekiindultunk, Ők pedig itthon maradtak. Féltem is kicsit, hogy mit találunk itthon, mikor hazaérünk, mert éreztem, hogy ez a reggeli "tombolás" nem volt nekik elég.
De vagy megfogadták a tanácsomat és sokat pihentek rendetlenkedés nélkül vagy csak szimplán elkezdtek megkomolyodni. Na neeem! Ez utóbbi biztos nem! :) De a lényeg, hogy rendesen viselkedtek.
---------------------------------------------------------------------------------------
Azt azért megjegyezném, hogy mindez hiába történt, ugyanis Peti számára Pécsen a vonatról leszállva derült ki, hogy ma mégsem kellett volna leutaznia. Hogy kinek kellett volna szólnia, hogy ne ugrassza az egész családot kora reggel? Jó kérdés. Szeretném is tudni...
---------------------------------------------------------------------------------------
Na de vissza a kutyikhoz. Jutalmuk az volt, hogy kimentünk a kertbe és nagyon sokat kint is maradtunk:
Kint kezdetét vette a tombolás:
















































































Találkoztunk Foltossal és Ciluval.








































Foltika nem nagyon zavartatja magát a kutyók társaságában:




























































Valaki már megint eperre vadászik:




















Bent a házban is várt rájuk még egy "jutalom".
Ma vitamin és nasi gyanánt almát kaptak:




















Szépen leültek és kérték a falatokat.
Masninak első pillanattól kezdve nagyon ízlett. Rögtön elkezdte rágcsálni és hamar el is fogytak a falatok. Sütemény először csak az orrával böködte az almákat. Aztán, mikor látta, hogy Masni milyen jóízűen eszeget és már a harmadik falatnál tart, szépen lassan Ő is nekiállt.








































Na jó, kicsit segíteni kellett neki: :)




















Zeuszka egy ideig őrizte ugyan az almákat, de igazából nem érezte ezt saját feladatának, így odébb állt. A falatkák meg szabad prédává váltak:
















































































El is fogyott az összes. A mai minimális vitaminbevitel is megvolt. Hurrá!

Cicókáinkról megint csak alvós képeket tudok feltenni, mert mire Őket kezdeném fotózni, elalszanak. Na persze most, mikor már írom ezt a bejegyzést, megint megy a hajcihő...




























































Na jó, Vili nem aludt. A konyhaszekrény tetején találtam rá :