Ha szombat, akkor igenis zsúfolt, fárasztó de eredményes. így volt ez ma is. Sok-sok tervünk volt mára. Aztán közbejöttek dolgok. Petinek be kellett mennie a munkahelyére, ezért délután 3-tól 6-ig nem volt itthon... Aztán nagyon nagy meleg volt. Nem lehetett megmaradni a napon. Próbáltam Én gazolni, de ez embertelen...

Kezdjük az elején. Mivel Foltikának tényleg elég nagy a pocija és pontosan ugye nem tudjuk a napot, mikor a picurka tejbecicák érkeznek, ezért ma kitakarítottam a sufnit, Foltos alvóhelyét és csináltam még egy plusz dobozt is, mert szerintem az övé kicsi lenne a manókkal együtt. Meg is mutattam neki. Rögtön kipróbálta, belefeküdt, de nappal nem nagyon szokott a sufniban lenni, így ma is inkább a meggyfa árnyékában hűsölt... Majd meglátjuk, hogy használja-e.

A jobb oldaliban alszik mostanság és a bal oldali az új. Kibéleltem egy lepedővel...

Aztán nekiálltunk a kertnek. Én az uborkát gazoltam és kapáltam ki, majd nekiálltam gazolni, de... Addigra már 30-on felül volt a fokok száma...

Peti az oldalsó kerítés melletti ágyást rendezgette. Először is leutazott a kertészetbe még kavicsért. Aztán talicskával hordta az ágyáshoz...

Majd közbejött a telefon. Menni kell, mert olyan gond van, amit telefonon keresztül nem lehet megoldani! Ha menni kell, hát menni kell... Nem örültem neki, de mit tegyünk?

Peti elment, Én meg a nagy meleg elől bemenekültem a házba. Süti új játékot talált magának:

Majd mikor mindenki kitombolta magát, kidőltünk. Köztük Én is! :) Aludtam egy egész órát. Nappal. Hihetetlen... :)

Majd kb. úgy délután 5 körül újra beindult az élet. Megérkezett a mester ember, aki a kerítés léceinket fúrja fel. Kicsit meglepődtem, mikor a kocsiból nem csak Ő, hanem még a 3 kicsi fia is kiszállt, de végülis nem volt baj. Még segítettek is apának léceket előre vinni és szívesen gazoltak is egy kicsit. Hát ilyet! :)

Készül a kerítés:

(Mikor Peti hazaért, rögtön megvizsgálta, hogy minden rendben halad-e...)

Estére ilyen lett: (Holnapra maradt a két nagykapu)

Miközben a mester úr a kerítést csinálta, Peti az oldalsó ágyást folytatta. Segítséget is kapott a mester úr gyerekei személyében. (Én rohangáltam a két hely között és fényképeztem. Aztán enni adtam az állatkáknak és még a Szüleim is beugrottak egy röpke villámlátogatásra, szóval nem unatkoztam. De segíteni sajnos nem sokat tudtam...) Mikor mindenki elment, nekiláttunk locsolni és elpakolni. Aztán nagyon meglepódtem, mikor bejöttünk és ránéztem az órára. Este 10 óra volt!!! Hogy mikor lett annyi???

Munka:

Még ugye holnapra is maradt nem kevés zsáknyi vörös murva (Merthogy közben megtudtam, hogy ez a kavics pontos neve...)

Eddigi prémium képeink mindig valami pozitívat hordoztak magukban. Ma ez nem így lesz. Meg kell, hogy mutassam, milyen "remek" munkát végeztek a házunkat építő munkások (?). Ez a lépcső tavaly augusztus 31-én készült. No comment...

Hogy is mondja Peti? Építkezni jó móka? Vagy baromi szar móka? Hát nekünk azt hiszem mindenből kijutott. Annyira szívesen ideírnám a kivitelezőnk nevét, de nem hiszem, hogy megtehetem... Vagy igen???