A Nagy család élete

Avagy végre be vagyunk zárva, avagy szabadon a kertben...

Ezeket a címeket mind adhattam volna, hiszen végre magunkra csukhatjuk a kertkapukat és nem fognak vadidegen autók a mi kertünkben megfordulni, mert kevés nekik az utca. Vagy mert a kutyóinkat végre szabadjára engedhettük és póráz nélkül rohangálhattak a kertben. Ja, És nekünk sem kellett állandóan utánuk szaladni, ha az utca felé vették az irányt. Hurrá!

Na de menjünk szépen sorjában. Ma 9 órára érkezett meg a kerítés léceket felszerelő mester és családja. Megint jöttek a gyerekek és az anyuka avagy feleség is. Segíteni jöttek, de őszintén megmondva talán több százalékban hátráltatták a munkát, mint előrelendítették, de ez csak az Én meglátásom... Mindenesetre délután 2-re készen lett az egész, aminek már nagyon itt volt az ideje, mert aki tudott, az árnyékba húzódott elkerülve ezzel az esetleges hőgutát. Azt nem tudom hány fok lehetett, de megint embertelen meleg volt... Itt a nyár!

A kerítés nagyon szép lett. Meg vagyunk elégedve!!!

Esti fényben: ( a gurulós kapu két oldalára az oszlopra is felkerült egy-egy deszka csökkentve az ottani hézagot. )

Miközben a család dolgozott, Mi azonfelül, hogy felügyeltük a munkát és a gyerekeket, megpróbáltunk a kertben is tevékenykedni. Peti az oldalsó részt folytatta. Ágyásszegélyeket vert le a szélére és tovább terítette a murvát:

Délután még a hátsó gyümölcsös rész széléhez is lekerült a szegély. Peti nagyon sokat dolgozott!!!

Én a sütögetős hely körüli gazt próbáltam meg eltüntetni kisebb-nagyobb sikerrel: (reggel és este)

Állatkáink mindeközben sokat pihentek. Én nem is értem, hogy hogyan tudnak a cicók ennyit aludni...

Lolika ma Zeuszhoz bújt, de nagyon. Felugrott hozzá a fotelba, hozzábújt, Zeusz pedig elkezdte nyalogatni, ölelgetni... Hát Lolán kiigazodni...? Végülis egyetlen benti lány cicaként tobzódik a fiúk között! :)

Ábel viszont nekem hízelgett. Nagyon bújós kiscica. Imád az ember ölébe kucorodni és csak dorombol, dorombol... :)

Foltos pedig a még meglévő gazban, illetve a napozóágy árnyékában próbált pihengélni:

Kutyókáink a kora délutánt egy kis sós mogyoró evéssel kezdték.

Majd kimentünk a kertbe és megismerkedtünk a slaggal:

Annyira tetszett nekik a slag és a vizezés, hogy egy idő után csurom vizesen rohangáltak a kertben. A vízsugár alá ugráltak, majd meghempergőztek a fűben, a földön, így igencsak sárosan mentünk be a házba. Masnit még meg is fürdettem egy picit, mert olyan sáros volt az a szép fehér bundája...

És megint élvezhettük Manitu (a szomszéd kutyi) társaságát is, persze csak kerítésen keresztül. Masni egyszer még a fejét is átdugta... Na remélem nem sokáig fog átférni! ...

Prémiumként jöjjön egy kép a gyönyörűséges szőlőfürtökről, amik még nekem is meglepetést okoztak: