Budapest Time
Eleinte más címet akartam adni, de aztán gondoltam, mégiscsak jobb egy vidám cím...
Már hazafelé sem volt valami fényes jókedvem. Sok volt ma a munka, fáradt voltam és tudtam, hogy holnap is ez vár rám. Hazaértünk és a szomszédunk odahívott a kerítéshez. Majd lemutatott egy a közös kerítésen átlógó fűszálra és kérdezte: "Ez???" Aztán rákezdett, hogy jó lenne, ha elöl is rendbe tennénk a kertünket, mert Ő most hozatott új földet, füvesített és nem szeretné, ha a szél átfújná tőlünk a gazokat és azok magjait. Hááááát, mondanom sem kell, nagyon bepöccentem. Próbáltam neki magyarázni, hogy csináljuk és igyekszünk ahogy tudunk, de mivel elöl még lesz kerítés építés, kocsibeálló betonok lerakása, ezért nem erre a kert részre fektettük a legnagyobb hangsúlyt. Na mindegy, nem is ez a lényeg. Egyáltalán! Mi köze van neki ahhoz, hogy az Én kertem hogyan néz ki? Még ha térdig érne a gaz, akkor azt mondom, hogy ok. Erről azonban szó sincs... Ha meg annyira nem tetszik neki, tegyen fel paravánokat a kerítésre, ahogy a hátsó szomszédaink, aztán jónapot! Ja, hogy az sok pénzbe kerül? Ó! Nemhogy örülne, hogy egy évvel az építkezés után már a kertünket próbáljuk meg csinosítani...
Csak úgy érdekesség képpen jegyezném meg, hogy ugyanarról a szomszédról van szó, aki anno elkergette a 2 napja befogadott kutyánkat, majd este megkérdezte, hogy a miénk volt-e??? Azt hiszem, ezek után már végképp nem leszünk jóbarátok!
Mikor bejöttem a házba persze csak elpuffogtam magam Petinek. Ő meg, mint egy rendes gazda, kiment és nekiállt kigazolni a kerítés melletti területet. Nagyon jó ember. Neki jobb a békesség...
A kérdéses terület, ami annyira szúrta a szomszédok szemét:
A házunk előtti terület: (Azért láttam Én már ennél rosszabbat is!)
És Peti csinálja:
Majd késznek tekintettük a dolgot:
Szerintem boldog lehet a szomszéd, hogy első szólásra már ugrottunk is. Mindenesetre nálam már egy kicsit tele a pohár! Kedves az biztos nem leszek velük...
Na de feledjük is gyorsan el ezt a rossz témát, és koncentráljunk a jóra.
Ma is átjöttek a keresztlányaim látogatóba. Mi Petivel ugyan dolgoztunk a kertben (gazolás, locsolás), de a lányok sem rohantak azonnal a számítógépek elé. Kint maradtak velünk és persze hogy kutyáztak:
Kutyókáink kis időre ölbekutyák lettek:
Virág megmutatta, hogyan csináljunk saját szivárványt a kertbe:
Ma még Foltika is előkerült és még simizni is hagyta magát.
(Titkon megint abban reménykedem, hogy ez előjel. Azt hallottam, hogy sokkal bújósabbak lesznek a cicák a szülés előtti napokban)
Mikor sötétedni kezd, a lányoknak indulni kell. De készülődés közben azért akadt egy ici-pici idő a benti cicáinkkal való játékra is.
(Virág részéről meg egy menetre valami internetes játékon...)
A két kedvenc: Lola és Ábel, avagy akiket még lehet babusgatni...
A mai prémium kép pedig egy picike dinnye!!!!!!!!! a saját kertünkből:
Utolsó kommentek