Ma főztünk először bográcsban. Legalábbis egyedül... A család gulyásra szavazott. Először egy pörköltet készítettünk el, utána felengedtük jó sok vízzel és mehettek bele a zöldségek. A másik szavazat a reggeli illetve délelőtti időpontra esett. Ilyenkor még talán nincs annyira meleg, árnyék is van a teraszunkon és nincsenek szúnyogok. Mondjuk így meg legyek voltak, de erre akkor nem gondoltunk...
Peti reggel, miután hazajött a boltból, fél 8-kor kezdett tüzet rakni. Én már előző este feldaraboltam a húst és a hagymát, hogy minden kéznél legyen.
Mivel a vendégek olyan 10 óra körül érkeztek, ezért egyedül kezdtünk neki a főzésnek.

Minden sokkal lassabban megy, ha az ember bográcsban főz! És sokkal több fűszert kell használni, mint ha gázon történne mindez. Pedig nagyon sok sót, pirospaprikát és borsot tettünk a pörköltbe, de sajnos még így is sótlan lett... :( Nekem mondjuk nagyon ízlett, de a sószóró bizony körbejárt az asztalnál...
Várjuk a vendégeket:

Kutyókáinknak nagyon tetszett, hogy Peti kipakolt egy csomó tüzifát. Azt gondolhatták, eljött a rágcsa kánaán: :)

Majd mikor Masni megunta a dolgot, elhatározta, hogy megágyaz magának a napozóágyak egyikén. Akkor még nem is sejtette, hogy hamarosan micsoda "meglepetésben" lesz része...

Elsőnek Apukán, Virág és Saca érkezett. Kicsit meglepődtem, hogy Saca (Szüleim kutyókája) is besétált a kapun, de reménykedtem a legjobbakban. Tényleg nem volt probléma. Először is Sacus egy nagyon nyugodt kutyi, másodszor meg a Mi kis vadorzóink sem fenevadak és még ráadásul kölykök is. Apukán úgy érkezett, hogy ha kell, visszaviszi Sacát és otthon marad egyedül, de végülis nem volt erre szükség. Süti eleinte tartott a nálánál kicsit nagyobb kuttytól, de egy kis bátorítás után hamar megszokta a helyzetet. Masninál egészen más volt a helyzet. Valószínűleg érezhet valami fura vonzalmat a nálánál jóval nagyobb kutyák iránt, mert Sacával is szinte első látásra haverok lettek.
Az ismerkedés képei:

Aztán teljes egyetértésben ücsörögtek körülöttünk:

Lola és Vilmos eküzben a dobozos játékkal múlatták az időt:

Na de a bográcsban meg csak rotyogott, és rotyogott az a pörkölt. Olyannyira, hogy időközben elkészültnek mondtuk és mehetett bele a zöldség. (El kell mondjam, hogy a zöldséget Szüleim hozták, és nekem csak annyi volt a dolgom, hogy a bográcsba öntsem. Még fel is volt darabolva az egész!)

És felengedve:

Innentől kezdve megint kellett egy teljes óra, mire elkezdett újra rotyogni és megfőttek a benne levő zöldségek is... A gulyás elkészültét a teraszon az árnyékban vártuk:

 

Aztán egyszer csak elkészült. Már épp ideje volt, ugyanis kezdett az árnyék eltűnni a teraszról. Néhányan bizony érezték a hátukon a közeledő nap sugarait...

Az ebéd után, aki még bírt, az palacsintát ehetett. Anyukám sem érkezett ám üres kézzel. Azt hiszem összesen 30 darab palacsintát sütött meg reggel és már megkenve hozta át! Köszönjük!!!
A bulihoz a sört is Apukám szervírozta: Még a kutyókáink is nagyon érdeklődtek a "finom" nedü iránt:

Aztán hipp-hopp mindenki eltűnt. Tényleg olyan gyorsan pattant fel mindenki és indult haza, hogy alig vettem észre, hogy már csak ketten vagyunk itthon Petivel. (Na meg az állatkák persze!) Én ajánlgattam, hogy menjünk be a házba a napocska elől, de úgy látszik, mindenki inkább a saját otthonát részesítette előnyben...
Azért megbeszéltük, hogy akinek kedve van, az estefelé még átjön és elfogyasztjuk a maradék sört, illetve ehetünk dinnyét, fagyit, stb...
Peti lefeküdt egy kicsit aludni, Mi meg a kutyákkal kimentünk a kertbe. Én beültem az árnyékba, Süti és Masni eleinte rohangáltak a napon, aztán jobbnak látták Ők is a cseresznyefa alá behúzódni:

Folti cicó is kimerészkedett a hűvös sufniból. Szegény, pedig biztosan nagyon nehezen viseli ezt a nagy meleget:

Estefelé aztán megint kerteztünk. Én locsotam és leszedtem a mai napi paradicsom és paprika termést, míg Peti újabb picike részt füvesített kedvenc szőlői mellett:

A termés:

És mivel ilyen sok paradicsomot szedtem ma le megint, na meg olyan kedves voltam, hogy az egész megmaradt gulyást elosztogattam, és nekünk nem maradt... arra gondoltunk, hogy vacsorára süthetnénk szalonnát, ha megjönnek a többiek. Aztán le lettünk szavazva, mert tényleg sokat ettünk ma nagyon... A többiek az a Szüleimet és Virágot jelentette. Bátyámék és Réka most otthon maradtak.
Ücsörögtünk az egyre hűvösöső kertben és beszélgettünk. Közben elfogyott a délelőttről megmaradt sör és mivel a paradicsom mindenki fantáziáját megmozgatta és tényleg csak a paradicsom kedvéért, átcsaptunk zsíroskenyér partyba! :) Még jó, hogy mindig van itthon szalonna- és kolbász zsír...
Erről már nem készültek képek, mert olyannyira elfáradtam a mai napon, hogy teljesen kiment a fejemből a gépet kattogtatni...

Prémium képeink megint ketten vannak:
Ez a 13 kg-os dinnye péntek este óta hűsöl a ház mögötti hordóban és várja, hogy megegyük. Remélem, holnap már tényleg nem kell tovább várnia:

 

Másik kép pedig, ahol Lola és Ábel összeölelkezve alszanak:

Zeuszról ma nem is készült kép!!! :((
Pedig most is ott fekszik a cicamínón és csak arra vár, hogy befejezzem a blog írást és bebújhasson mellém az ágyikóba...