A mai napunk is ugyanúgy indult, mint majdnem mindegyik. Etetés, takarítás, készülődés és indulás. Ilyenkor az összes manó körénk sereglik és búcsúztatnak minket. A kutyók ugyan még mindig bepróbálkoznak egy-egy trükkel, hátha itthon marasztalhatnak minket, de eddig még sem a cipő ellopás, sem a cipőfűző kikötés nem vált be...
Masni mostanában új trükköt eszelt ki. Azt mutatja, hogy Ő itt a legnagyobb és rettegésben tudja tartani a nálánál bizony nagyobb cicafiúkat... Ha-ha! Vili és Zeusz is valószínűleg csak nevet rajta, mivel eszük ágában sincs ilyenkor még csak megmozdulni sem. Élvezik, hogy biztonságban vannak és az a lentről jövő zaj, amit Mi ugatásnak hívunk, egyáltalán nem zavarja Őket! :)

Ez volt ugye reggel. Aztán, hogy mi történik itthon napközben, ki is az úr valójában, arról sosem beszél nekünk senki. Mikor hazajövünk, mindenki egyenrangú félként rohan elénk és üdvözöl minket! :)

Délután sétálni mentünk.
Mit is írjak? Nagyon vegyes, de leginkább dühös, elkeseredett és csalódott érzésekkel tértem haza. Sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán megemlítsem-e, de olyan régóta érik bennem. Most már biztos vagyok benne, hogy valamit tenni kell, mert az emberek pofátlanok, önzőek és haragosak.
A lényeg, hogy a lakóparkban ahol lakunk, nagyon sok helyen nincsen járda. Na az egy dolog, hogy nincsen. Nem is ezzel van a gond, hanem hogy egyesek úgy gondolják, a kerítésükön kívül eső rész is az övék és beültetik, elbarikádozzák, stb... Na még ez sem probléma. Tegye! És tartsa rendben, hiszen szép környezetet akarunk magunk körül. Na de Én, Mi akkor hol közlekedjünk? Ha az úton megyek, az autók kerülgetnek, jobb esetben nem dudálnak és kiabálnak rám, hogy mit keresek az úttesten. Ez a helyzet mind gyalogosként, mind autósként nem elfogadható!
Az Önkormányzat? Megkérdeztük Őket: Azt mondták, mindenkit felszólítottak, hogy építsenek járdát, de legalább hagyják szabadon. Aztán slussz. Ők mossák kezeiket, megtették amit tudtak. Biztos ez???
De nem is akarok Én felelősségre vonni senkit. Ki vagyok Én ehhez?
Viszont ezúton szeretném felhívni mindenki figyelmét a problémára. És szeretném, ha ezentúl mindenki a járdán közlekedne! Még akkor is, ha be van ültetve! Hátha észreveszik a "tulajok", hogy valami nincs rendjén...
Lehet, hogy nem volt nagyon tiszta, ahogy leírtam a problémát, de hátha a fényképek tisztázzák:
Nagyon szép, de hol a járda?

Barikádok:

Akadályok:

Azért akad ellenpélda is.
Érdekes, hogy tud nagyon szép lenni és még közlekedni is lehet:

Egyik helyen még ránk is szóltak, illetve kiabáltak, hogy tűnjünk már el a kutyáinkkal a fűről! (persze járda itt sem volt.) Kicsit "elbeszélgettünk" az illetővel. Szerintünk ahol Mi sétáltunk az közterület, mivel az utcán van. Szerinte az az Ő tulajdona, hiszen Ő gondozza.
Még utána kell néznem azért ennek a dolognak, de ha ebből indulunk ki, akkor Én elkezdek gondozni egy területet mondjuk a Hortobágyon és akkor az már az enyém is lesz? Kétlem, hogy így működne!

Erről ennyit mára. De voltak azért békés és nyugodt pillanatok is a mai séta alatt.
Elindultunk és mentünk:

Szimatoltunk és pancsoltunk:

Ismerkedtünk kiskutyákkal:

Nagykutyával:

Gyerekekkel:

Kerítésekkel:

 
Aztán kiértünk az amúgy nagyon szép patakpartra és jöhetett a múltkor már említett másik csalódás. Hiába a zöld terület, ha itt is a betonon kényszerülünk menni... ha nem akarunk méterenként aknákra lépni...

Közelről (Bocsánat):

Itt már tényleg tele volt a hócipőm, pedig még nincs vége! A patakparti séta után kiértünk a Mi utcánkra, ami a város legszélső utcája. Elég hosszú és egyenes, így remekül lehet rajta száguldozni. Most is épp pár motoros kölyökbe botlottunk, akik épp versenyezni készültek. Míg a házunkhoz értünk, 3x húztak el mellettünk meg nem mondom mekkora, de nem kis sebességgel! Talán az ilyeneknek köszönhetjük Simon és Manka cicánk halálát???

 

Ebben az ügyben is léptünk már. Még aláírásokat is gyűjtöttünk a lakóktól, hogy fekvőrendőrt, de legalább egy forgalom lassító táblát tegyenek az utcába.... Eddig semmi nem történt! Talán majd ha nem egy állat, hanem ember sebesül meg itt... Talán!!!
Most mondjam azt, hogy elegem van ebből az országból? Én megpróbálom csinosítani és élhetővé tenni a környezetemet, próbálom élni a kis életemet, de mindenhol csak nemtörődöm, önző és elégedetlen emberekbe botlom...

Komolyan azon gondolkodom, hogy nem megyünk többet sétálni, de ez sem megoldás! Nem zárkózhatok be Én is!!! Pedig milyen jó lenne.
Itt, ahol Foltos a nagy pocakjával mászik át a kerítésen:

Ahol a kutyókák önfeledten rohangálhatnak a kertben:
 

Ahol ilyen szép szőlőt és veteményest gondozunk:

És ennyi sok paradicsomot megtermelünk:

Bent a házban pedig a boldogan játszadozó kismacskáinkban gyönyörködhetünk:

Ezek után még prémium kép? Ám legyen.
Elnézést, amiért ez a mai bejegyzés ilyen nagyon negatívra sikeredett, de itt van még egy:
Szintkülönbségek, avagy a szomszéd kicsit nagyon feltöltötte a kertjét!

Holnap igyekszem csak a jóra koncentrálni!