Mint azt tegnap írtam, vasárnap megcsúsztam és kibicsaklott a bal bokám. Fájdogált, de nem vészesen. Egész nap végig sántikáltam, botladoztam, kertészkedtem, még a billenős locsoló beállításánál ugrándoztam is... Estére már eléggé fájt a lábam. Éjjel viszont kipihenhette magát, mert reggelre megint enyhült a fájdalom. Kicsit dagadt csak be és elkezdett pirosodni. Na irány a doki, mert azért lássa szakember is!
Elmentünk a helyi orvosi rendelőbe, ahol közölték, hogy sebészet csak délután van. Röntgen van ugyan, de oda beutaló kell. Na itt elment a kedvem az egésztől és gondoltam, akkor megyek dolgozni, hiszen nem is fáj annyira. De Peti erősködött. Igaza volt! Elmentünk egy pesti SZTK-ba. Sokan voltak, így Én maradtam, Peti meg irány dolgozni. A kocsit otthagyta nekem, hogy majd vagy hazavezetek vagy be a melóba... Nem is gondoltunk rá, hogy nem fogok tudni lábra állni. Na de szépen sorjában. 8.38-kor kaptam a kezembe a hívószámot. Majd több, mint 1 órányi várakozás után végre Én következtem.A doki megnézte, megnyomkodta, majd elküldött röntgenre. Ekkor már 10 óra volt. A röntgen a következőt mutatta: "A külbokán az izületi rés alatt haránttörés látható, lényeges disloc. vagy tengelyeltérés nincs." Ezt olvasva mentem vissza a sebészetre. Mentem, még mindig a saját lábamon. Még ekkor sem gondoltam, hogy akkor el van törve, csak valami izületi dolog lehet... Az asszisztensnő ránézett a papírra, majd azonnal bekísért a gipszelőbe. Hát biza eltört a bokám! 1 hét fekvőgipsz, majd jövő hét hétfőn talán kapok járógipszet. Számításaim szerint aug.18-án veszik le véglegesen. De jó kis nyár! :) Addig is szurkálhatom magam minden este egy trombózis megelőzésére szolgáló injekcióval. Remek!

Peti azonnal ugrott és eljött a melóból, hogy engem hazavigyen. Szüleimtől kaptam egy járókeretet itthonra, mert valahogy azért közlekedni csak kell. A munkahelyemen nem nagyon örültek a dolognak, de mit lehet tenni? Adri kolléganőm felajánlott egy mankót, amit előre is köszönök! Peti holnap elmegy érte és hazahozza. Talán azzal majd tudok a lépcsőn közlekedni. Na nem akarok Én messze menni sétálgatni, csak a sufniig, ahol Foltos lakik.

Itthon persze mindenki kiváncsi volt a járókeretre meg a gipszre.
Szagolgatták ezerrel:

Majd a nagy ijedtségre való tekintettel lefeküdtem aludni.
Közben Peti a számítógépnél próbálkozott a távmunkával, kutyáink pedig a fotelban pihengéltek:

 

Majd átadták helyüket a cicceknek:

És játszadoztak a nappaliban:

Ébredés után kaja, majd egy kisebb kiborulás után kiültem a teraszra. Peti tényleg türelmes volt ma velem, pedig nem lehetett könnyű dolga. Annyira mindent akarok csinálni, de nem tudok. Azt hittem, majd egy lábon állva és ugrándozva ugyanúgy tudok gondoskodni mindenkiről. Nem megy... Sajna ez most tényleg kényszerpihenő. :(
A teraszon ismét szaglászás következett:

Majd rövid játék és szépen leültek, hiszen tudták, itt a vacsoraidő (Na meg a kaja az ablakban...)

Ezen a hétem Peti a felelős:

Mivel a sufniba egyenlőre reménytelen számomra a lejutás, ezért Foltinak is Peti ad enni. Kicsit tartottam ettől, mert Petit nem ismeri annyira Folti, de ez az aggodalmam azonnal elszállt, mikor a vacsiosztás után Folti Petinek hízelgett egy sort.
Jön:

És hízeleg:

Majd simiket kap:

Ezek után Peti még szőlőt kötözött, Én meg a teraszon hűsöltem.

Bent a házban a szuri után a TV elé telepedtem le, az állatkák pedig körém sereglettek. :)
Zeuszka nagyon hízelgett, majd felfeküdt a fejem fölé a cicamínóra:

Ábel is kiváncsi volt a fura új szerkezetre:

A kutyók még egy esti vicsorgást levágtak. Persze, hogy a fotelban:

Majd lenyugodtak és Süti rágcsálni kezdett, Masni pedig a lábaimon ágyazott meg magának:

A mai prémium kép egy találós kérdés: Na ki a nagyobb? :)