Ez a nap is eltelt... Nekem is vágnom kéne a centit, mint anno a katonaságnál tették a bakák. (Vagy ez még most is így van?) Várom a napot, mikor véget ér ez a nyomorult korszak. Mert sajnos annak érzem magam. Persze minden most esik ki a kezemből, nem sikerül, nem érek oda, és sorolhatnám... :(
De nem akarok ezzel untatni senkit. Ma is kisírtam magamból a nyomoromat, Peti vígasztalni próbált, aztán elmúlt. (?) Este jött a szuri, ami megint feszített, de legalább nem lett véraláfutásos, mit a tegnapi....

A délelőttöt szinte teljes egészében végig aludtam. 10 óra körül visszafeküdtem Vilmos társaságában, aki jött és dorombolt. Aztán mikor dél után egy kicsivel felébredtem, már Zeusz feküdt ugyanazon a helyen a fejem mellett Peti párnáján. Ezek a cicók őriznek engem. :) A kutyók végig aludtak, biztos rápihentek a délutános műszakjukra.
Sajnos délelőtt képek sem készültek, mert hogy a fényképezés is nehézségekbe ütközik. Pont ott nincs, ahol lennie kéne, mire meg visszaérek vele, már egész más a szitu...

A délelőttös műszak elszenderedni készül. Előtte még egy nappali közepén lévő hempergőzés is belefér:

Majd alvás a cicamínón:

Loli kukucs:

Had aludjak végre! :

Vilikém a dobozában: (Megzabálom, ahogy bepréseli magát minden nap)

A kutyókákat kb.2-kor ébresztettem. Nehogy olyan sokat aludjanak, mert aztán túl kipihentek lesznek és nem tudom leállítani Őket este...
Kimentünk a kertbe. Illetve Én a teraszra, aztán onnan kiabáltam, hogy mit nem szabad, hova ne menjenek, Ők meg vagy hallották, vagy nem... :)
Peti nyilvántartását az óraállásokról pl. elfújta a szél a konyhaablakból. Este kérdezte, hol van? Szerintem a kutyáink gyomrában... Én szóltam nekik, hogy nem szabad és Apa-gazdi haragudni fog. Na ez volt, amit nem hallottak!

Egy idő után vagy megunták a fűben való rohangálást, vagy egyszerűen csak a közelemben akartak lenni, de felköltöztek a teraszra és ott néztek rosszalkodni való dolgok után...

Közös lábtörlő rágcsa:

Veszekedés, kié legyen a finomabb falat:

Majd Süti megtalálta a tutit!
Valahonnan előbányászott valami botfélét:

Elkezdte szétcincálni:

Majd megfordult és rágta:

És jött a segítség:

És rágták tovább együtt:

Én nem tudom, hogyan csinálják, de szabályosan eltűnt a bot fele. Talán holnap találkozunk vele a takarításnál....

Folti cica is kimerészkedett a sufniból. Ma szinte alig dugta ki a buksiját onnan. Vagy a szemerkélő eső miatt, vagy mert most már tényleg készül valamire. Az ég tudja...
Még Sütinek is hízelgett:

Majd az Én ölembe kéreckedett:

 
Épp lefekvéshez készülődtünk, mikor látogatók érkeztek. Szüleim és Saca kutyájuk sétálták ét és hoztak nekem egy kis sütit, meg lelki támaszt. Sajnos pont elég zaklatott voltam. Bocsánat...
Visszamentünk még egy kicsit a teraszra, nade ezek után tényleg se perc alatt elaludtak a manók:

Este mikor Apa-gazdi hazaért volt nagy öröm! Kipihenten vágtunk volna neki megint a kertnek, de sajnos esett az eső, így az etetés után bejöttünk.
Bent aztán birkózás, játék és rágcsa következett:

Pici cicáink az asztalon játszottak:

Majd Lola akrobata bemutatót tartott a járókeret tetején...

Prémium képnek meg a kérlelő szemek: "Had maradjunk fent a fotelban!!!"