Budapest Time
A mai nap a kiborulás napja volt. Reggel korán keltem és semmi nem volt jó. Nem is aludtam ki magam és megintcsak semmi nem sikerült. Egyre jobban fájnak a lábaim, tenyerem, stb...
Biztos Én viselem nagyon rosszul.Tudom, hogy van aki egész életében sokkal nehezebb dolgokkal küszködik, de ma még azon is elsírtam magam, hogy beleizzadtam a pólómba és nem tudtam csak úgy berohanni egy másikért, egy lengébbért. Minden egyes nekiindulás egy tortúra...
Hamar megoldódott minden. Mikor Peti elment ma dolgozni, visszafeküdtem aludni. Tényleg pihentem. Aludtam egészen délután 5-ig. Na nem egyhuzamban, mert közben kijöttem a mosdóba, adtam a cicóknak utánpótlás kajákat, ránéztem a kutyikra, hogy rendesen viselkednek-e, aztán irány vissza a paplanmezőkre. Nagyon remélem, hogy minden rosszat kialudtam, mert rémes volt ez a reggel mindkettónknek.
Peti is érezte, mert mikor hazajött még vacsit is csinált nekem. Figyelte minden mozdulatomat és sokat segített. Azt hiszem, Én is türelmesebb voltam, legalábbis remélem... :)
Nappal a cicók is mind velem aludtak. Peti helyén a pléden feküdtek egymáson. Nagyon cukik voltak, de persze hogy a fényképező nem volt bent velem....
Aztán ébredéskor kivittem a kutyikat a kertbe. Már nagyon várhatták ezt a pillanatot, mert mint a szélvész lódultak neki, és azonnal kergetőzni kezdtek. 
Hamar rájöttek azonban, hogy mára megint visszatért a jó idő és kutya meleg lett:
Foltoska is kijött a sufniból. Rámnézett, mintha azt mondta volna, hogy ügyeljek a sufnira és elment a ház elé a dolgát végezni. Visszafelé még egy kis szaglászás és visszabújt a picikhez:
Mikor Peti hazajött, lesegített a lépcsőn, hogy ma is kiscicázhassak egy kicsit. Drága Foltikámat megetettük aztán csodáltuk a pöttömöket. Foltos nagyon jó anyuka és nagyon megbízik bennünk. Azt is megengedi, hogy kivegyük a falatkákat és megcsodáljuk Őket. Na hamar vissza is tesszük a tejbecicceket. Folti ilyenkor megnyalizza kölykeit és folytatódhat a szopizás ezerrel!
A benti ciccek hamar kidőltek. Mire bementünk a házból már elpilledtek és pihengéltek rendesen! 
Pedig Masni szólt, hogy menjünk már be, mert Apa-gazdi is bent van és ott biztos sokkal izgalmasabb:
Én meg csak a csodaszép égboltot fotóztam. 
Najó, ezután tényleg bementünk... :)
Csak este vettem észre, hogy Ábelről ma nem is készült kép. Szóltam Petinek, aki gyorsan csinált rólunk kettőt is:
Utolsó kommentek