Hurrá! Ma mentünk vissza a sebészetre. Kisebb tortúra után feljutottunk a harmadik emeletre, majd egy órás várakozás után be is jutottunk. A Doktor ránézett a lábamra és mondta, hogy jöhet a járógipsz. De most nagyon sok a beteg ezért várjunk már egy kicsit, míg kevesebben lesznek. Ja, merthogy náluk is nyár van és szabadságolások, ezért csak 1 doktor és 1 nővér van a 2-2 helyett. Remek. Mondtam ugyan a dokinak, hogy egyre többen lesznek, de... mit tehettünk? Átmentünk hát egy másik szobába és vártunk. És vártunk... És vártunk... Majd hoztak egy bácsit, aki majdnem elájult a váróban. Persze, hiszen Ő is csak várt, várt, várt a láthatóan törött lábával a majdnem 30 fokban.
A nővérke nagyon rendes volt. Ide-oda rohangált és 3 beteg között apránként gipszelte be a lábamat. Reggel 8-ra értünk az SZTK-hoz és 11 után jöttünk el.
Ezek után még rohanás a szivattyú boltba, ahol megszóltak minket, hogy hogyan gondoljuk már hogy kocsival beállunk a kerítésen belüli parkolóba. Ja, hogy el van törve a lábam? És?
Mindegy, túltettük magunkat a dolgon. Irány a bolt, mert enni is kéne valamit. Rutinosan 2 napra előre írtam a listát Petinek.
Aztán haza. Itt felszenvedtem magam a lépcsőn, mert rálépni azt még nem szabad! Járógipsz ugyan, de majd csak kb. holnap déltől. Addig nem köt meg rendesen és eltörhet. Pedig már nagyon-nagyon szenvedek... Van vagy 3-4 kg most a bal lábam, ráadásul elég szorosra sikerült, ezért baromi meleg. :(

 

Még mindig sokat kell pihennem. Hja, mozgathatom a lábam, de menni azért ne sokat. Nehogy már azt gondoljam, hogy sétálgatni fogok. Most kéne csak kikelnem az ágyból...
1 hétig most ez az állapot, aztán megint mehetünk vissza a sebészetre ellenőrzésre.

Itthon egy nagyon kapkodós ebéd után Peti elindult dolgozni. Már délután 2 elmúlt, ennek eredménye képpen majdnem este 9 volt, mire hazaért. Utána kapkodós locsolás. Remekül sikerült a nap... :(

Mindenesetre nekem talán könyebb volt, mert itthon maradhattam és magányomban próbálhattam meg kiszenvedni a nyomoromat. Lefeküdtem az ágyba és aludni próbáltam. Egyszer peti telefonja ébresztett, máskor meg a cicókáim váltották egymást mellettem, így nem volt valami felhőtlen ez a mai pihenés...
Lolika jön:

Hamar bealudt mellettem:

Ábel a párnámon:

Mikor Vilmoska érkezett, már felkeltem:

Zeusznak nem volt ideje Vilit váltani... A nappaliban nézelődött a kincsem:

 
"Ébredés" után kb. hatszor izzadtam le, mire mindenkinek enni adtam, almot takarítottam, kutyókkal ki-be mászkáltam... Lehet, hogy a gipsz, de az egy lábom ugrálásból is baromi elegem van!!!
Kutyikáim mindenesetre nagyon élvezték a kint létet. Ma különösen sokat rohangáltak. Megint csak azt sajnálom ebben a gipszes, lábtörős balhéban, hogy nem tudok olyan tök jó, közeli fotókat készíteni a hempergőző, birkózó és futkározó Masniról és Sütiről.
Mai képek a teraszról fotózva:

Foltika is előkerült és kifeküdt a lépcsőre:

Majd jött az addigra már iszonyatosan bepörgött Masni és udvarolni próbált Foltinak. Persze, hogy pofon lett a vége... Vagy ölelés?

Mindenesetre utána Masni kicsit visszafogta magát és messzebbről figyelte Foltit:

Na nem sokáig, mert Süti hancúr társa már várta a teraszon, ahonnan remekül el lehet lopkodni a gazdiék papucsait:

 

Foltika meg mehetett kis pindurkáihoz szoptatni. Ezek a mini tejbecicák már tényleg nem is olyan pindúrok. Mostanra kis dagikák lettek. Nem csoda, Anyukájuk ellátja Őket rendesen tejcsivel:

Szopi:

És utána a megérdemelt pihenés: