Budapest Time
A mai nap egészen átlagosnak indult. Abból a szempontból, hogy mik voltak a terveim: konkrétan semmi... Most meg itt ülök és fogom a fejem, mert annyi benyomás és élmény ért ma, pedig ki sem mozdultam a házból és a kertből. Állíthatom, hogy a blogolásnak és fórumozásnak köszönhetően iszonyat sok ismerőst és barátot szereztem. Illetve nevezzük egymásra találásnak. A részleteket nem írnám ide, nem untatnék vele sokakat. Akiket érint, biztosan tudják, mire próbálok meg célozni!
A lényeg, hogy Mi anno Petivel ezt a blogot azért indítottuk el, hogy magunknak vezessünk egy naplót, amit jó lesz majd visszaolvasni egykor. Azóta kicsit kinőtte magát a dolog és ismerőseink, barátaink, rokonaink tájékozódnak mindennapi életünkről. És igen, a kutyáinkról és macskáinkról, a kertünkről és a házunkról is. Mert nekünk Ők és ezek a mindennapi életünk. Ha valaki ismeretlenül téved ide, örülünk neki, hogy elolvassa történeteinket. Ha tetszett, visszavárjuk!
És eme közjáték után jöhet is a mai napunk. :)
Reggel a szomszéd utcában folyó építkezésnek köszönhetően visszatért a rózsaszín betonos autó és ezzel megint vidámmá tette a nap kezdetét.
Majd sorra következtek az örömhírek.
Peti, miután a boltból visszatért, azzal lepett meg, hogy bejelentette: Ma is itthonról fog dolgozni. Ő ugyan egész nap dolgozott, mégis nagyon jól esett a közelléte.
Én egész délelőtt a számítógép és az internet bűvöletében éltem, fejemre fülhallgatót húztam és jó zenéket hallgattam.
Zeusz és Lola a dolgozó ablakából sugározták felénk az energiát:
Jókedvünk bizony állatkáinkra is átragadt. Vili és Ábel a cicamínó legtetején ugrándoztak, amit Masni a fotelból szemlélt. Közben hangos vakkantásokkal jelezte, hogy biza Ő is szeretne a játék részese lenni, de cicáink mintha meg sem hallották volna és Masnika hoppon maradt.
Sütike a reggeli Ábel puszitól - amit az étkezőasztal alatt ejtettek meg - megrészegülve feküdt a kanapén és biztos kiteljesedő szerelmükről álmodott:
Majd hipp-hopp eljött a dél és kutyikáinkkal szokásos módon kimentünk a kertbe, kihasználva az utolsó árnyékos órákat, amit a ház nyújt még ilyenkor a teraszon és mellette:
Na persze, hogy Foltos is előkerült. Pihengélt, mint mindig az etetések között:
Szegénykém egyre soványabb. Pedig egyre többet eszik. Csak ugye a kölykök meg teljes erejükből nőnek, olyanok, mint a duda! :) Foltoskám mindent megad ezeknek a picurkáknak:
Néhány alvópóz az azért még pöttömökről:
És a mai nap egyik nagyszerű híre! Az egyik kis szürke cicókánk bizony most már nyitott szemmel tekint Anyukájára és tertvéreire! :) A nagyvilág még várhat.
Én, hogy ne érezzem magam annyira haszontalannak, nekiálltam kigazolni a sufni melletti "sziklakert" kezdeményt. Szép lett, de hiba volt. Nagyon kényelmetlen begipszelt, törött lábbal a kis sámlin csücsülni. Lógott a lábam, aminek köszönhetően valószínű, hogy bedagadt, mert még most is állati szoros a gipsz!!! :(
Miután bejöttünk a házba, nem csak Én pihentem.
Mindenki megkezdte délutáni sziesztáját:
Masnika nem találta a helyét. A cicáink hordozójában leltem rá! :)
Hogy miért nem mennek maguktól a helyükre aludni? Lehet, hogy Mi rontottuk el... Mikor a helyükre hívjuk Őket esténként, mindig kapnak egy-egy jutalom falatot. Ekkor megnyugszanak és csendben maradnak. Nahát most már nappal is ezt a jutifalatot várnák el tőlünk... Addig meg kuporognak a cicahordozóban vagy épp a fotelban... Nevelés következik!
És a délutáni pihi után, megintcsak kert és kutyák. Eleinte nagyon meleg volt. Nem is lehetett sokáig bírni a napon. Süti és Masni először a fűben próbáltak meg elbújni, majd a teraszon feküdtek el:
Na de, mikor eltűnt a nap a felhők mögött, egy szempillantás alatt vedlettek át cipő elcsenő "szörnyetegekké"! :)
Prémium képeink megint a kertből valóak. Az élet és a szépség mindenhol utat tör magának. Még a kavicsok között is:
És az újra virágzó Rózsalonc:
Utolsó kommentek