Tegnapi lelkesedésünk még ma is kitartott. Ez a dolog ugyan inkább Petit érinti, mivel Ő dolgozik a kertben, az Én lelkesedésem a teraszon való ücsörgésben és szurkolásban nyilvánul meg! :)
Reggel azon nyomban neki is állt a terasz és a leendő sziklakertünk - ami jelenleg raklapokból áll:D - melletti területet befüvesíteni.
Kapálás, gereblyézés, fűmag szórás, letaposás.
Majd tovább ásás, fűmag szűrás és belocsolás!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délelőtt újabb lelkes társunk akadt Szilárd személyében. 10 óra körül érkezett, mert most már szinte feladatának érzi a kocsibeálló betontégláinak a lerakását. Sajnos ma sem tudott sokat haladni, de igazság szerint Mi csábítottuk el a tűző napról. 1 fürt Nero szőlőnek és a teraszon az árnyékban, enyhe szellőben való ücsörgésnek Ő sem tudott ellenállni... :)
így is nagyon hálásak vagyunk az állandó segítségért!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Süti volt a mai műszaki ellenőr:

 

 

 

 

 

 

 

 

Mára ennyi:

 

 

 

 

 

 

 

 

Én a fényképezésen és az ücsörgésen kívül is szerettem volna magam hasznosnak érezni. Megfogadtam Mimi tanácsát és átköltöztettem Foltos kölykeit egy nagyobb dobozba. Igazából ez a doboz már nagyon régen ott van a sufniban. Foltika 3 doboz közül választotta ki anno a legkisebbet, hogy világra hozza a pöttömöket. Ma gondoltam, ha nem tetszik majd neki, max. visszaviszi a piciket. Nem így lett. Szerintem még hálás is, mert így még Ő is a dobozban pihenhet, olyan jól elférnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ja igen! Volt ma nálunk Márti néni, hogy beoltsa Ábelt és Lolát. Megkapták a negyedik oltásukat... De persze a kis szürke fiúcska cicáért is aggódtunk. Reggelre megint nagyon csipás lett a szeme és nem tudta kinyitni... Márti néni is kitisztította és szemcseppet írt fel neki, amit 2 napig 1 óránként kell a picike szemébe juttatni. Egyenlőre egészen könnyen megy a dolog, néha ugyan megpróbál ellenkezni, de ugye Én vagyok az erősebb. És ami a legszebb az egészben, hogy Foltos érzi, hogy jót akarunk, mert nyugodtan kivárja, míg a procedúra lezajlik és boldogan várja vissza a picit a dobozba. Kicsit féltem, hogy vérmes anyatigrisként esik majd nekem, ha a picurka nagyon kiabálna, de nem így lett!
Amúgy egyre többet járkál és szaglászik a kertben. Ő is kapott féreghajtót és bolha, kullancs elleni cseppet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kutyóinknak ma nagyon fárasztó napjuk volt. Azzal kezdődött, hogy szokásosan birkóztak, futkároztak a kertben. Majd mikor kidőltek a teraszon, bevittem Őket a helyükre, ahogy ilyenkor szoktam és tényleg le is feküdtek, aludni kezdtek. Igen ám! De megérkezett Szilárd, hangokat hallottak, stb... Masni visítozni kezdett. Ok, kiengedtük Őket. Öröm, ugrálás, majd megint csak a helyükre kéreckedés. Azomban nem telt el fél óra sem, Masni megint visítozásba kezdett, most az ördög tudja, miért. Kicsit ideges lettem rá és kiparancsoltam Őket a kertbe. Ezentúl nem érdekeltek a szomorú, újból is visszakéreckedő szemecskék. Mondtam nekik, hogy aludjanak csak a teraszon...
Reggeli birkózás:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd, mint a kivert kutyák:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Najóóóó, mikor Márti néni itt volt, na meg a teraszt is elérte a napsütés, bejöhettek a házba. Apa-gazdi pedig kárpótolt és kényeztetett! :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ábel és Loli az oltás traumáját hamar kiheverték és csatlakoztak a délutáni alvós csapathoz. Érdekes módon, ma a cicamínó hanyagolva érezhette magát. Lehet, hogy nagyon meleg lenne a plüss bevonat? MIndenki a földön hevert.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Loli először a dobozzal próbálkozott, aztán Ő is a talaj mellett döntött:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És hogy mi a szórakozás?
Locsolás és a mai paradicsom-paprika termés leszedése után úgy döntöttünk, sütünk egy kis szalonnát. Illetve a fiúk sütik, Én meg figyelek a teraszról és leadom a rendelést a zsíros kenyérre...

 

 

 

 

 

 

 

 

Masni is kapott a paradicsomból. (Aztán persze szalonnabőr is jutott egy kevéske! :) )

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tűzrakás:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sütögetés:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tényleg nem merek már annyit közlekedni a gipszemben. Egyrészt mert a sarka lötyög, másrészt mert félek a zsibbadástól és a bedagadástól, harmadrészt mert mindenki azt mondja, hogy ez nem rohangálógipsz, üljek a fenekemen! Igenis!

Prémium képnek jöjjön Masni, aki ha nagyon nem találja a helyét, Apa-gazdi alá kucorodik és ott pihengél. (Legalábbis ma ezt tette...)