A Nagy család élete

Ma is, mint mostanság minden hétfőn a sebészetre vettük az irányt. Állítólag keringés ellenőrzést kellett volna végeznie a doktornak, ezzel szemben megkérdezte, mi újság, hogy vagyok? Mondtam, hogy lötyög a gipszen a sarok és hogy néha szokott zsibbadni és bedagadni a lábam. A lötyögést helyrehozták, megerősítették a gipszet, azaz rátekertek még egy tekercset. Ennek köszönhetően pár órát ma is kénytelen voltam ugrálgatni, mert nem ajánlatos azonnal rálépni... A zsibbadásról két dolgot mondott. Az első és nagyon fontos, hogy pihentessem! Felpolcolva. A járógipszem tényleg nem arra való, hogy úgy közlekedjek és ténykedjek rajta, mintha teljes értékű, egészséges ember lennék. Igenis feküdjek sokat, vagy ha a teraszra is megyek, tegyem a lábamat egy másikr székre vagy valamire. És ne ácsorogjak és mászkáljak sokat!!! A másik és talán ugyanilyen fontos dolog a trombózis elleni szuri. Igenám, de az ugye a hét elején elfogyott. Nagyon örültem is neki, hogy ezentúl nem kell minden este egy tűt magamba szúrnom. Na hát pedig, ha így zsibbad a lábam, meg amúgy is, miért nem mondtam, hogy elfogyott? Ketten is bizonygattuk Petivel, hogy bizony Mi mondtuk a múlt héten, hogy el fog fogyni... A lényeg, hogy most kaptunk egy új receptet. Nem ugyanaz a nevű szuri, de ez ugyanolyan jó. Ok. eljöttünk. Sajnos Petinek nagyon sietnie kellett a melóba, így engem is csak kirakott itthon a ház előtt, nem hogy arra jutott volna ideje, hogy a szurit kiváltsa. De megtette napközben, illetve csak akarta, mert mikor közölték vele, hogy az ára 7768,- Ft, visszakérte a receptet. A múltkori szuri ugyanis 445,- Ft-ba került. Szóval holnap reggel irány megint a sebészet és kicseréltetjük. Csak remélni tudom, hogy soronkívül el tudom, majd intézni, mert nincs kedvem megint 1-1,5 órán keresztül ücsörögni a váróban.

Ennyit a ma reggeli tortúráról, na meg még csak annyit, hogy Peti annyira sietett a munkába, hogy hazaérve Én kiugrottam a kocsiból és már porzott is a kerekek után a levegő. Szóval Petinél maradt a szemkenőcs - amit a picurka cicának váltottunk ki -, pénz, és a legfontosabb kellékem, a fényképezőgép! Kicsit kétségbe is estem, hogy mi lesz a mai blog bejegyzésben. Hogyan fogok így fotózni, írni... El is kezdtem a telefonommal csinálni pár említésre sem méltó minőségű fotót... A riadalom azért is volt nagy a részemről, mert Peti ma este egy sörözésre volt hivatalos. De ha ugye onnan későn jön haza, akkor még este sem tudok egy fia képet sem kreálni. Az időjárás ezt is megoldotta. A várható nagy viharra való tekintettel nem merte megkockáztatni, hogy esetleg nem tud majd hazajönni, elázni sem volt kedve, ezért munka után azonnal hazafelé vette az irányt!
Nagyon örültem neki! Neki is, nem csak a fényképezőgépnek! :)

Aztán a sufniba mentünk, ahol a pici szürke cicának bekentük a szemét. Már sokkal szebb, mindig nyitva van, mikor megyek cseppenteni. Elneveztem Olivérnek. (Ok, nem szabad elnevezni, hiszen nem a mi cicánk lesz, de ez valahogy csak jött...)

És ha már ott voltunk, kiemeltük az összes többit is a dobozkából. A kis kedvenc cicus, akinek a farka hegye is fehér és az ötöske:

A kislánykák: Sötétke meg a kis szürke:

Dobozban - kupacban:

Néha mintha már játszanának egymással:

Foltika anyuka továbbra is igyekszik mindent megtenni porontyaiért. Nyalizza és szopiztatja Őket, aztán kimerültem pihengél a teraszon:

Kutyóink is tomboltak még egy kicsit a vihar előtt. A fűben:

Majd a teraszon. Süti rág, Masni pózol:

Közben pedig Peti meglocsolta a frissen füvesített részeket. Biztos, ami biztos!

Majd a házba érve tapasztaltuk, hogy a mai cica buli a fürdőszobában teljesedett ki. Ott is leginkább a kád a kedvenc! (Elhiszem, Én is imádom, bár Én ugye vízzel teleengedve...)

Zeuszka talán már érezte a nagy vihart és inkább behúzódott a mosdó alá:

És Masni! :) Eddig sosem érezte meg a vihart, de ma valahogyan nagyon félt! Egyszercsak elkezdett a nyomomban járni, behúzott farokkal. El nem mozdult mellőlem, az ölembe kéreckedett, be akart bújni minden sarokba... Aztán bent a házban megtalálta a tutit!
Végülis senki nem mondta, hogy a cicamínó csak a cicáké! :)