Peti ma megint itthonról dolgozott. Számomra ez annyit jelent, hogy örülök, mert a közelemben van. Segíteni tényleg nem sokat tud, mert a munkát ugyanúgy el kell végezni. Viszont nekem meg egész nap ajánlatos csöndben maradni, mert ugye koncentrálni is kell. De nincs is ezzel semmi gond! Örülök, hogy itthon volt! Magának megspórolt kb. 2 óra utazást, a családi kasszának meg kb. 900,- Ft-ot...
Velem semmi érdemleges nem történt. Kezdem kicsit unni a pihenést. De tényleg pihennem kell... Mikor csak Foltoshoz és a kicsikhez megyek a sufniba, visszafelé jövet, már le kell ülnöm, mert bedagad a lábam. Biztos a nagy meleg is közrejátszik... Amúgy ma nagy "meglepetés"-ben volt részem. Kint ültem a teraszon és majd megsültem a melegben, mikor is a szomszéd (Aki a balhét csapta a múltkor az átlógó fűszál miatt), mint a bűbáj kezdett el velem csevegni. Érdeklődött, hogy mi történt, hogyan viselem és kérdezte, hogy hova megyek majd rehabilitációra. Mesélt a saját lábtöréséről, és felkészített, hogy a gipsz levétel után sem lesz egy leányálom az életem. Bevallom, a rehabilitációra eddig nem is gondoltam, viszont nagyon kellemes dolog volt a részéről az érdeklődés. Szerintem azt a múltkori affért, Ő egyáltalán nem gondolta annak.... Hát fátylat rá. Végülis itt élünk egymás szomszédságában, nem is jó, ha haragban vagyunk!

Cicókáink gyönyörűségesek. Mikor Folti a dobozba ugrik, szinte azonnal sereglenek a picurkák anya felé, ezáltal Foltosnak szemernyi ideje sincs, hogy lefeküdjön.
Ülve szopi:

Nagyon tündér bogarak. Mára a kedvencem bizony Olivér lett. Annyira kis eleven, mindig érdeklődve tekintget ki a dobozból és már játszik is a tesóival:

Foltikám drága már nagyon összehaverkodott a kutyikkal. Mikor találkoznak összeszaglásznak, majd simán tudnak egymás mellett pihengélni...

Bent ma is nagy henyélések folytak. Ki itt, ki ott...

Este kert, locsolás, kutyiknak birkózás:
Az árnyékból figyeltek: :)

Birkózás:

Este aztán a kutyik tobzódtak a kanapén. Tudom, tudom... Iszonyatosan el vannak kényeztetve. De mit tegyek? Imádom Őket! Ha mondom nekik, akkor persze lemennek, de a mai este nem ilyen volt. Engedélyeztük a tombolást bizonyos kereteken belül...
Cicáink persze nagyokat csodálkoztak, hogy hogyan is kerülnek most már a kutyák is az Ő pihengélős helyükre... Pláne, mert Süti és Masni esze ágában sem volt pihheni. Bújócskáztak egy sort! :D

Azért akadt olyan cicc, akit egyáltalán nem zavart a kanapén való ugrálás. Ja persze! Hiszen vacsi után voltunk!!! :D

 
Szerintem minden kép prémium kép! Mégis jöjjön most 2 kép Süteményről, aki olyan sokat nőtt, mióta elhoztuk. Néha nagyon meglepődöm, hogyan is fért el a jobb tenyeremben a kiskutyám, mikor kiválasztottuk! :))

Najóóóó, mégis! Ekkorka volt, mikor először láttuk és beleszerettünk: