A mai nap aggódások sorozatával indult. Érdekes módon a kutyáinknál hamarabb ébredtem. Ebben még nem is volt semmi furcsa, kiengedtem Őket a kertbe futkározni és dolgukat végezni. Foltoska a teraszajtó előtt vernyogott. Azért írom így, mert nem szimplán nyávogott, hanem feltűnően virnyogott. Gondoltam éhes, vittem is neki rögtön a kaját. Azonban a sufniba érve láttam, hogy még a tegnap esti kajája is ott van. Megmutattam neki és evett egy keveset, majd ment a piciket szopiztatni. Aztán mikor kijöttem a sufniból, jött utánam és megint az a virnyogás. Csak akkor nyugodott meg teljesen, ha ott ültem vele. Aztán egyszer csak beugrott, hogy mi lehet a gond. Még mindig nem vagyok biztos benne, de talán Masnitól félti a kicsiket. Vagy mástól, nem tudom, de mikor mellette ültem, minden kis neszre riadtan kapta fel a fejét... Ma nagyon sokat simiztem és igyekeztem mellette lenni, na meg a kutyókákat sosem engedtem ki egyedül, nehogy beszökjön Masni a sufniba. Ki tudja, olyankor mit csinál... ?!
Másik aggódási pont Zeuszka volt. Az már feltűnt, hogy nem rohant a reggeliért. Máskor sem szokott annyira, mint a többiek, inkább szépen, komótosan közelít. Aztán, mikor az almot takarítottam, pont akkor jött a dolgát végezni. Bizony az nem volt szilárd... Nagyon is folyékony volt, kicsit ijesztően nagyon. Látszólag nem volt semmi baj, uganúgy járt-kelt, mint máskor. Aztán kicsit később öklendezett is egy kicsit. Nem hányás volt, mert nem volt benne semmi, de mégis... Aggódtam. Arra gondoltam, ha rosszabbul lesz, megyünk a doktornénihez, de nem így lett. Peti szerint az egyik szobanövényt rágcsálta meg. Szinte egész nap aludt és pihent. Igyekezett mindig a közelemben lenni... A számítógépnél az ablakban, a cicamínón. Én is igyekeztem sokat simizni és megnyugtatni, ha igényelte. Délutánra aztán talán jobban lett. A konzerves kaját még mindig nem kérte, de a szárazat bizony ropogtatta. :) Ja, pedig még rízst is főztem neki, hátha az segít a hasmenésén, de köszönte nem kérte. Mindenesetre Én elöl hagytam és reméltem, majd csak ráfanyalodik. Hogy ki ette meg nem tudom, de elfogyott. Én Lolára és Ábelre gyanakszom... :)

És most jöjjenek a képek szépen sorjában.
Reggeli játék. Lola és Ábel, akik kicsattannak az egészségtől:

 
A nappali pihengélés képei - Zeuszka:

Lolika egyik kedvenc helye, a hálóban az ajtó mögött.
Egyszer majdnem fél órán keresztül kerestem, hol lehet...

Ábel a nappaliban:

Loli persze nem sokáig bírja egyedül. Vilmoska még mindig a szerelme:

 
Még a kutyók is kidőltek:

A sufniban meg rendületlenül ment a szopi:

Na meg a játék és a ténfergés a dobozban:

Az Én szorgos-dolgos férjem mindeközben ténykedett. Padlást és garázst takarított, gazolt, délután pedig szőlőt permetezett és meglocsolta a legújabb füveket. A többit nem locsoltuk, mert ott még nedves volt a talaj...
Dolgozás - padlás:

Garázs takarítás:

Szőlőzés:

És végül - locsolás:

 
A padlásról még megörvendeztetett engem pár szédületes felvétellel. Fentról látszik csak igazán, milyen is a Mi hátsó kertünk:
Balra a sarokban a veteményes:

Jobbra a szélén a most nagyon elhanyagolt virágoskertem. :(

Középen hátul meg a gyümölcsös rész:

A teraszunk és oldalt a leendő tuja sor:

És a sufni:

 
Munka után, délutáni pihi...
Apa-gazdi és bevallom Én is, ma megint túl engedékenyek voltunk.
Úgyis lassan itt a nagytakarítás ideje...

Süti és Lola puszi:

Majd pihi után előkerült egy kacsa! Még a múltkor vettük a manóknak, csak akkor elég volt egy ajándék... A kacsát ma kapták meg, amit Süti azonnal magáénak érzett. Masnika udvarolt, majd bírkózott és végül cselezett, de Ő is megkaparintotta a kis sípolós gumikacsát... :)

A háttérben a cicókák napoztak. Loli a kapott és adott puszin felbátorodva, érzett magában annyi erőt, hogy Süti farkincáját piszkálja. Süti a nagy kacsázás hevében szinte észre sem vette újdonsült barátnőjét... :)
A háttér közelebbről:

Még Zeuszka is hempergőzött. Öröm volt nézni, hogy milyen kis boldog!

 

Prémium képnek kerti képeket szántam. Az egy szem dísznapraforgónk kárpólolni próbálja társai elvesztését. Iszonyatosan virágzik...

És a virágoskert közelebbről. A sok gaz között egy csodaszép dália. (Milyen szép is lenne ez a kert, ha nem lenne eltörve a lábam.... Na majd ősszel, meg jövőre!)