A Nagy család élete

A mai napot is átlagonak titulálnam, bár akadt néhány kivétel. Egyrészt iszonyatosan meleg és fülledt volt az idő, így a nap legtöbb részét, bent a falak közt, árnyékban töltöttük. Másrészről volt egy kis affér Süti és a ruhaszárító között, ami után büntibe került a drágám. Talán emiatt, nem tudom, de délután és este, mint a kisangyalok, nagyon jól viselkedtek a kutyók! :)

Már reggel azzal kezdte Süti a műsorát, hogy a terasz mellet lévő őszirázsáknak leharapdálta a fejét és azt rágicsálta a fűben. Erről talán egészen hamar le tudtam beszélni, és lecseréltük az addigra már úgyis halott őszirázsákat egy fadarabra.

Majd jött az ominózus jelenet. Süti egy lelógó gatyamadzag segítségével magára rántotta az egész ruhaszárítót a rajta száradó ruhákkal együtt. Viszonylag egészen közel tartózkodtam, így le tudtam neki keverni egy taslit. Ritkán ütöm meg, de ez most nagyon váratlanul érinthette, mert fel is jajdult egy pillanatra. Aztán hátrált és leült és csak nézett, míg fél lábon, begipszelt, törött lábammal visszaszenvedem eredeti pozíciójába a szárítót. Nem semmi jelenet volt az sem! Masnika meg csak ugra-bugrált mellette, szóval bűntársnak tekintettem! Ő nem kapott taslit, mégis behúzott farokkal ült Süti mellett. Kissé leizzadva nyitottam ki nekik az ajtót, hogy azonnal menjenek a helyükre. Megtették. Egy szó nélkül, csendben pislogtak kifelé az ágyukból. A paraván mögül csak Süti Boci szemei látszottak, ahogy pislogot!!! Megzabálom Őket, annyira imádom mind kettőt, de a bünti, az bünti! Érezték Ők, hogy most nagyon rosszat csináltak...
Olyan érdekes volt, mert mikor kora délután kijöttünk megint a kertbe, Süti mindaddig nem ment futkározni a kertbe, míg nem hívtam magamhoz egy kis simire. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretem és még egy puszit is kapott. Na ezek után megnyalta az arcomat és elindult Masni után a fűbe hemperegni... Nagyon okos kiskutyák! Valamit biztosan értett ebből az egészből. Még Én is kezdőnek számítok, de azt hiszem igyekeztem kemény lenni vele, amikor kellett.
Amíg csak ténferegtek, feküdtek egyik helyről a másikra a teraszon:

 

És mikor belevetették magukat a zöldbe:

Ezalatt a cicáink bent próbálták meg átvészelni ezt a fülledt meleg napot.
Zeusz teljesen beájult:

Lola és Vilmos - természetesen együtt - beugrottak a ruháskosárba és ki tudja mit csináltak. Amikor Én odaértem, már csak kukucskáltak kifelé... :)

Ábel és Zeusz egy ideig nézték Őket és próbálták elképzelni, mi is olyan izgalmas ebben a kosárban ücsörgésben, de hamar ráuntak és felvonultak a cicamínóra aludni:

 
A sufniban az élet nagyon halad előre. Kis manók már egészen bátran közlekednek a dobozra vágott lukon keresztül. Azt figyeltük meg, hogy csak akkor jönnek ki, ha vagy Foltos vagy Mi ott vagyunk. Ha kijövünk a sufniból, valószínűleg gyorsan visszabújnak a biztonságos dobozba, mert mikor egyszer visszamentem, már mind az öt pöttöm a dobozból kukucskált...

Olivér elfáradt:

Picike tappancs! :) A doboz "ajtaja" mellett van Foltika vizes tálja. A picurkáknak lehetne akár medence is, már csak azért is, mert igen sokszor lépkednek bele... (Talán majd nem is fognak félni a víztől!) Valaki visszafelé otthagyta a picike tappancsnyomát! :)

 
Cicamosdás:

Cica bunyó:

A délutánt a nagy hőségre való tekintettel a nappliban töltöttük. Anno, mikor megvettük a bújócsövet a második cicamínóval együtt, nem is gondoltam, hogy leginkább Masninak kedvezünk vele. Hát persze, hiszen kotorék eb! Imád belebújni, benne aludni, benne játszani... (Cicáinkat nem is tudom, talán csak a leges legelején láttam benne...)
Mai játék a kacsával, amit Loli fentről figyel:
 

Nagyon aranyosan, rendben, csendben játszadoztak, ezért délután nem kellett a helyükre menni aludni. A fáradtság így is utolérte Őket...
 

 

Majd eljött az este és a locsolás, kertészkedés ideje. Peti is hazaért, Én meg szokásomhoz hűen kiültem a teraszra.
Kutyik vonultak és futkostak!

Összességében tényleg egy átlagos, de nagyon fülledt nyári nap volt. Most itt ülök a gépnél és nem értem, hogy miért fáj megint a torkom. A gipszet el sem tudom mondani, hogy mennyire utálom. A benne lévő géz vagy zokni vagy mit tudom Én mi, lecsúszott és az egész a talpam alatt gyűrődik... Nagyon kellemetlen, viszket és egyáltalán nem kap levegőt. Iszonyatosan várom már a napot, mikor megszabadulhatok az ideiglenes csizmámtól. Egyetlen ezzel kapcsolatos öröm, hogy elfogyott a szuri! Holnaptól nincs hasba szúrás! Hurrá!

Prémium kép. Csodáljuk a cicákat:
 

És ez nem annyira prémium, mégis szeretném megmutatni, hogyan alszik most mindenki...

A kutyókhoz nem mertem odamenni... Még a végén felébrednének! :)

Jó éjszakát!