A tegnapi naphoz képest 10 fokkal esett vissza a hőmérséklet. Hurrá! Nekem ez állati kedvező. Mondjuk most meg fáznak a gipszből kibújó lábujjaim, de ezen könyebben lehet segíteni, mint az izzadáson... :) Aludni is sokkal jobb a levegővel teli lakásban és minden sokkal könyebb, ha az ember nem ideges... Nem is strapáltuk ma magunkat. Peti egy nagyon húzós, dolgos héten van túl, így ma a pihenésé volt a főszerep. Na azért a fűnyírás és mini füvesítés megvolt, de ezek már lassan hobbinak számítanak.
Ami rossz ebben az időjárásban, hogy fáj a bokám. Szerintem a frontot érezheti, mert eddig még sosem fájt ennyit egyhuzamban... (Megj. Biztos vagyok benne, hogy a front vagy eső vagy valami, mert mostanra már a térdem is fáj... Az ugye meg szokott! :( )

A fűnyírásra kora délután került sor, addigra ugyanis kisütött a nap és biztossá vált, hogy nem lesz ma eső. Bár a hosszú nadrág igencsak elkelt. Én még egy pulcsin is gondolkodtam a teraszon, egy helyben ülve...
Készülődés:

 

 

 

 

 

 

 

 

Mert ilyen nagy volt a fű:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fűnyírás: El kell mondjam, hogy Masni félelme a fűnyírótól mára teljesen elszállt. Valószínűleg annyira lefoglalta a Sütivel való játék, hogy egyszerűen nem vett tudomást a külvilágról. így hát ott tébláboltak mindig Apa-gazdi körül és figyelték minden mozdulatát!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én közben, csak hogy ne fagyjak a székhez, kibicegtem a napra és a csodaszép virágaimat fotóztam. Muskátlik, amik kezdenek megint magukhoz térni a nagy meleg után. Na meg talán a tápoldat hatására.

 

 

 

 

 

 

 

 

És ami megmaradt az őszirózsákból:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami még hátravolt a füvesítésből, az akkor látszott igazán, mikor Peti lenyírta a füvet. Ezt csak azért nem csinálta meg a múltkor, hogy legyen hol átjárni a dinnyeföldre és a szőlőhöz.

 

 

 

 

 

 

 

 

Estefelé ez sem maradhatott így tovább...

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kép a fűnyíró takarításról:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kutyóink mai napja dinnye evéssel kezdődött. Most egy számomra nagyon nem finom dinnyét sikerült vennünk, így egészen sok piros részt kaphattak a manók. Nekik látszólag ízlett...

 

 

 

 

 

 

 

 

Én inkább a finom és szerintem már megérett Nero szőlőnket választottam. Megettem egy egész fürtöt, amit azért mondok ennyire büszkén, mert alapból nem igazán rajongok a szőlőért. (Megsúgom, a magjai miatt... Ám ezért érdemes volt küzdeni!)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De vissza a kutyákhoz!
Süti és Masni valami felfoghatatlan vonzalmat érezhet a frissen lenyírt fű iránt, mert amit ma a gyümölcsfák alá tettünk, elkezdték feldúlni... Belefeküdtek, belefúrtak az orrukkal és védték egymástól, vagy mi...

 

 

 

 

 

 

 

 

Talán ennyire szeretik egymást?

 

 

 

 

 

 

 

 

Puszi ez??? :)

 

 

 

 

 

 

 

 

Hááát, a videoból kiderül:

Igazából bárhol képesek vitázni, de azt hiszem, ez lehet a jó testvérek titka.
Teraszon:

 

 

 

 

 

 

 

 

Bent a házban a fotelon:

 

 

 

 

 

 

 

 

Bár ott mindenkinek világos, kik a főnökök:

 

 

 

 

 

 

 

 

És ha már itt tartunk, cicókáink ma is, mint minden nap, aludtak. Most meg itt krosszoznak mögöttem, remélem minden egyben marad a házban...
Ábel a rumlis asztalt választotta. (Ha már az étkezőről le lett tessékelve!)

 

 

 

 

 

 

 

 

Loli a cicamínó tetejét:

 

 

 

 

 

 

 

 

Na de az is világos, hogy van két bérletes hely. Vilmos és Zeusz csak ide fekszenek. Ez az Ő helyük! Lolinak és Ábelnek marad a másik cicamínó, ami ugye szintén olyan kényelmes, mint ez a kisebbik... Talán innen jobb a kilátás, de az idősebbeké az elsőbbség!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
És Foltos ma bent volt a házban. Peti eltökélte, hogy beszoktatja Őt is. Egyetértek az ötelettel, bár korainak tartom. A picurka kölykei kint vannak a sufniban, szerintem meg kéne várni, míg elválasztjuk Őket és Foltos lenyugszik. Na mindegy, végülis Peti fokozatosan akarja Foltossal megismertetni a házat és ezt is meg lehet érteni.
Szóval Foltika ma bejött. Látszott rajta, hogy kicsit ideges, de igyekezett sok mindent körbeszaglászni. A furcsa és hirtelen zajoktól megijedt, de nem is csoda egy teljesen ismeretlen környezetben. Ha jól emlékszem nem töltött bent 10 percnél többet és sietett is vissza a pöttömökhöz. Benti cicáink éppen nagyon mély álomban voltak, így összetűzéstől nem kellett tartani. Vilike volt a legéberebb, de Ő is csak fenről lesett... A kutyókat meg ugye már ismeri Folti!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sufniban is lehűlt kicsit a levegő. Össze kell hát bújniuk a tejbecicceknek, hogy ne fázzanak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán persze kimerészkednek, mikor Anya-Foltos hívja Őket. Már arra is kiváncsiak, hogy Anya mit eszik. Megnéztem, mindegyiknek kint van már a foga, lassan talán majd Ők is belekóstolhatnak a junior tápba:

 

 

 

 

 

 

 

 

Tegnapi elmaradásom, Sanyika. Addig próbálkoztam, míg csak sikerült róla is egy kis portrét csinálnom:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Ha portré, akkor készült ám ma Foltosról is:

 

 

 

 

 

 

 

És Masniról is:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prémium képnek pedig egy repcsi, ami felettünk szált el.
Valami kicsi repülő lehetett... Nem szoktak errefelé szállni!