A Nagy család élete

így is volt. Nem görcsöltem semmin, hogy minden meglegyen... Örültem, hogy végre nincs kánikula és boldogan ültem ki a teraszra Petit figyelni és támogatni munka közben. Pici gazolás, fű szegély levágás és barikád építés volt a program. A szomszédunk ugyanis szólt, hogy bizony most már zavarja, hogy Masni állandóan ugat. Hát megvan erről a véleményem, de... Mivel Mi olyan rendes, figyelmes és kedves szomszédok vagyunk, igyekszünk minden kérésnek eleget tenni. Tény, hogy Masni csak Őket ugatja, a többi szomszédunkkal békességben elvan. Hááát, valószínűleg a legelején lett elrontva a dolog, merthogy a múltkor már említett 2 éves fiúcska nem éppen úgy közelít a kutyák felé, ahogy az elvárható lenne. Trappol és sikongat hozzá, amitől Masni farkát behúzva és hangosan ugatva hátrál visszafelé, azaz fél, illetve megijed. Próbáltuk Őket összehaverkodtatni, de kicsit reménytelennek tűnik a helyzet. Summa-summárom, amúgy sem szerettem, hogy mindig a ház mögé járkálnak a kutyák, most elbarikádoztuk mind két oldalról. Elöl még ugyan találkozhatnak, na de ennél többet... Szerintem a kutya az kutya és néha igenis ugat! (Ebből kiindulva Én is panaszkodhatnék a krumpli kutyára, mert Ő meg egész éjjel teszi ugyanezt!)

A barikádról nincsenek képek, mert igen nehezen megközelíthető számomra. Talán majd holnap készítek párat. A remény hal meg utoljára: hiszem, hogy 2 lábon jövök haza a sebészetről.
Minden mást, amit a teraszról lencsevégre tudok kapni, meg is tudom mutatni.
Gazolás - Az oldalsó murvás részen kellett kihúzgálni pár szál gazt. Bizony, ki-kibújuk néhány gyomnövény, de korántsem annyi, mintha nem lenne beborítva a terület. Kb. úgy 1%-a az eddigi gaz-termésnek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fű szegély nyírás - Hát ez bizony ollóval történik, mivel sajna erre való célszerszámunk még nincs. Peti szépen körbegugolja a kertet és egy sima mezei ollóval vagdossa a füvet.
Itt éppen négykézlábon, kisebb nehezítéssel végzi a feladatot:

 

 

 

 

 

 

 

 

Jajj, majdnem elfelejtettem, hogy leszedtünk egy másik dinnyét is. Gyorsan betettük a hűtőbe és pár óra múlva lelepleztük, azaz felvágtuk. Peti kicsit el van keseredve és azt fontolgatja, hogy hagyja a fenébe ezt a dinnyetermesztést... Én voltam az, aki az elején elleneztem a dolgot. Most viszont azt látom, hogy van azért eredménye, még ha nem is olyan a termésünk, mintha a kofáktól vennénk a piacon... A mai dinnye például sokkalta finomabb volt, mint amit tegnap kidobtunk, mert egyáltalán nem ízlett! 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És ha már termés és dicsekvés, leszedtük az egy szem mogyorót is. Az viszont tényleg csalódás volt, ugyanis teljesen üres volt...
Ok. Nem csalódás, hiszen még picike a bokor, van még ideje...

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Kutyókáink vígasztalni próbáltak. És közben megfürdették Apa-gazdit:

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán belevetették magukat a kertbe, hogy lássuk, milyen jót csináltunk, mert milyen jól érzik magukat benne:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Estére aztán úgy kifáradtak, hogy már a teraszon beájultak. Illetve leginkább Süti...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Masnika a sárga virágot csodálta... Neeem, igazából a rajta sereglő méheket figyelte!

 

 

 

 

 

 

 

 

És figyelte...

 

 

 

 

 

 

 

 

Elég sokáig ücsörgött így! :)
Ezalatt Én elmentem Foltost etetni és kiscicákat pesztrálni. Mivel picit kihűlt a sufni, nyitva hagytam az ajtót.
"Én miért nem mehetek be?"

 

 

 

 

 

 

 

 

A sufni amúgy is kutyamentes övezetté van nyilvánítva, pláne most, hogy itt vannak a kiscicák. Ez a tekintet azonban mindent elárul. Olyan szemekkel nézte Süti a piciket és olyan rendesen megállt az ajtóban és nem jött tovább, hogy megdicsértem. Na ezt érthette kicsit félre és már bent is volt. :D
De nem lett baj. Egy röpke összeszaglászás Zsuzsival, aztán bizony kitessékeltem:

 

 

 

 

 

 

 

 

Foltoskám olyan kis sovány. Pedig elég sokat eszik, nagyon figyelünk rá, hogy mindig legyen előtte kaja. Azt hiszem, néha a bőség zavarával küzd... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Picurka cicókák pedig köszönik, nagyon jól elvannak.
Anya közelében a legtutibb! (Az Ő kis bejáratukból fotózva...)

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyüzsögnek, játszanak, birkóznak is, mikor mind a dobozban vannak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Foltosnak egyre nehezebb a dolga, ha a fürdetésről van szó:

A dobozból is nagyon kijárkálnak már. Egyre biztosabban közlekednek és minden egyes nappal egyre kiscicásabban néznek ki! :)
Sanyika az árnyékával ismerkedik:

 

 

 

 

 

 

 

 

Olyan kis cukorfalatok, mikor kukucskálnak felfelé...

 

 

 

 

 

 

 

 

Lányok:

 

 

 

 

 

 

 

 

Zsuzsi:

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Bent esküszöm, hogy zajlott az élet. Néha úgy szeretnék mozgalmas képeket mutatni a macsokról, de olyankor nagyon nehéz fotózni, mert baromi gyorsak. Na meg valljuk be, tényleg sokat alszanak és olyan szépek!!! :)
Ábel:

 

 

 

 

 

 

 

 

Lola:

 

 

 

 

 

 

 

 

Vilmos:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És Zeusz:

 

 

 

 

 

 

 

 

Akinek bizony felügyelői dolgokat is el kell látnia. Itt épp nagyon figyel! 
Ma is kiosztotta egyszer Masni közlegényt...

 

 

 

 

 

 

 

 

Prémium kép a mai "naplemente". Ültem a teraszon és pontban este 7-kor tűnt el a szomszéd ház mögött a nap. Nem olyan régen, még 9-kor is világos volt...