A Nagy család élete

Alcím: Picik és az alom.
Ugyanis ma, mikor kimentem a sufniba, észrevettem egy picike nedves golyót az alomban. Hát igen, eljött az idő, mikor a picurkák maguk végzik a dolgukat, méghozzá a lejobb helyre. Kicsit azért kételkedtem benne, hogy az tényleg egy csomóvá összeállt pisi lenne, mert olyan kicsike volt. Aztán mikor ketten is a szemem előtt produkáltak hasonlót, megnyugodtam, örömködtem, ilyenek... :)
A gazdikereső projekt már tart egy ideje, írtam is róla egy keveset nem olyan régen. Ma viszont nagyon beindultam. Mivel egyre jobb képeket lehet a manókról készíteni és így könnyebb megmutatni is, nagyon sok netes oldalra feltettem a hirdetést. Jelentkeztek is többen. A vége az lett, hogy Zsuzsit és Olivért is lefoglalták. Egyetlen bánatom, hogy mindenki azon nyomban szeretné hazavinni a cicákat. Szerintem még kb.3-4 hétig az anyjuk mellett lenne a helyük. Úgy gondolom, hogy a további életük során fontos nekik, hogy mindent az anyukájuk tanítson meg nekik. Csak összehasonlítani tudom a benti cicáinkon, hogy Lola és Ábel, akiket 10 hetesen hoztunk el, mennyivel jobban kezelhető cicák. Pl. amikor játszanak velünk, mindig visszahúzzák a karmukat, sokkal hamarabb megtanulták, mit szabad és mit nem (A kényeztetésen kívül persze.). Míg Vilmos, akit 5 hetesen, utcagyerekként fogadtuk örökbe... Nem azt mondom, hogy Ő nem kezelhető, de Ő aztán karmol. Nem szándékosan, egyszerűen csak kint felejti a karmát, stb...
A lényeg, hogy abban maradtunk mind két leendő gazdival, hogy megvárjuk, míg elkezdenek enni a picik. Már szaglásszák az anyjuk tápját, így van rá remény, hogy hamar be fog következni ez az esemény is...
A mai napom, szinte csak e körül forgott, így nem is nagyon tudok másról írni. Csak annyit, hogy mikor felnyúltam a hűtőgép tetejére, nagyon belenyilalt a fájdalom a hátamba. Utána nem tudtam felemelni a jobb kezem... Kicsit megint megijedtem és 1 órán keresztül háton feküdtem. Szépen lassan múlt a fájdalom, nem tudom, mi történhetett. Vagy megfázott kicsit, vagy... Na igen. Mozogni kéne. Végülis a lábam van eltörve...

A képek pedig szintén a kiscicák körül forognak. Csak úgy, mint Süti és Masni. Kicsit játszottak ugyan ma is, de a régi, jól bevált rohangálást egy kis időre azt hiszem elfelejtették. Állandóan a sufni és a kiscicák körül sertepertélnek...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az már biztos, hogy ezek a cicusok hozzá lesznek szokva a kutyákhoz.

Na azért picike fúben rágcsa is belefért a kutyók részéről:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Este pedig egy kis teraszon birkózásra került sor:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ilyenkor a kicsik fellélegeznek és visszabújnak a sufniba.
Ekkor történt ugye a nagy esemény is... :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akik már gazdira találtak:
Mondtam is nekik, hogy hamarosan új otthonuk lesz. Nagyon figyeltek! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olyan érdekes, mert mikor legközelebb mentem a sufniba, Ők ketten a dobozkában aludtak. Csak a többiek voltak kint és szopiztak... Hihetetlen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És akkor akik még gazdira várnak:
Jucus:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sanyika:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És Ferike:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hívjatok vagy írjatok bátran, ha megtetszett valamelyik picur.

És van itt még egy fontos dolog. Nagy elhatározás ez a részünkről és még mindig nem vagyunk benne 100%-ig biztosak, de ha valaki szeretné, Foltost is örökbe fogadhatja!
Mivel csak 4 cicát terveztünk, a többiek meg benti cicák... Kicsit félünk az összeszoktatástól is, na meg ha Folti itt marad, akkor szeretném, ha Ő is csak benti cica lenne. Én már nagyon tartok az itt száguldozó autóktól. Elég volt kétszer átélni a borzalmat. Szóval ha sikerülne neki egy szerető otthont találni, ahol kijárkálhat a kertbe és talán nem is forgalmas a környék, akkor Őt is odaadjuk. Bár nagyon megszerettük és ezért nem is erőltetném nagyon! Ha marad, akkor marad és Mi nagyon fogjuk továbbra is szeretni, de tényleg meg kell tanulnia csak bent élni, ami talán nehéz lenne neki...

Akik és ami miatt félek a szoktatástól: Lévén, hogy Folti már nem kölyök cica, és egyszer már megfogadtam, hogy felnőtt cicát többet nem hozunk a házhoz. A sors ezt másképpen gondolta.
Benti pihenés a cicamínón:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És az ablakban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vagy éppen lent a földön a szőnyegen:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prémiumként Masni, aki kérlel a szemével és Zeusz, aki a szomszédokat kukkolja: