A Nagy család élete

Peti ma megint örömet szerzett nekem reggel. Közölte ugyanis, hogy megint megpróbálja elintézni mára az itthon dolgozást. De figyelmeztetett, hogy dolgoznia kell, így nem ugráltathatom... Azt hiszem, nem is tettem. A reggeli bevásárlása után tényleg békén hagytam!
Én ma megint a blog kinézetét csiszolgattam. Igazából csak a betűszínt, a naptár kinézetét és néhol a sorkizárást állítottam, de ez elvitte az egész délelőttömet... Persze, hogy nem értek hozzá és csak próbálkoztam, próbálkoztam... A végeredmény viszont elég jó lett, tetszik!

Van egy rossz hír is a mai napra. Telefonált a hölgy, aki tegnap lefoglalta Olivért, hogy mégsem kérné a cicust. Apukája ugyanis hazaállított egy másik picurral, így Olivérre már nincsen szükség. Nagyon köszönöm, hogy szólt, így még maradt időnk neki is gazdit keresni. Amúgy reggel is volt egy telefon kiscica ügyben, de Zsuzsi kellett volna, akinek tényleg tuti gazdija van. A többin meg még gondolkodnak vagy keresnek mást...

Reggeli idill a cicamínón:

 

Lolika igazából ki akarta túrni Vilit a mindenki által nagyon kedvelt helyről.
Sikerült neki:

Pedig Loli szeret Vilmossal aludni, játszani...
Bár igaz, ami igaz, hogy mostanában nagyon sok időt tölt Zeusszal:

Az is lehet, hogy onnan tényleg csak a kilátás jobb és nem Zeusz társasága vonzotta Lolit, mindenesetre Vilikém hoppon maradt:

 
Ábel szeret kimaradni ezekből a történésekből, inkább elvonul a lógós emeletre, hogy még ne is lássák/lássuk:

A két fiú között nincs is semmi vita. Éppen most is itt vannak a dolgozóablakban és teljes egyetértésben vadásszák néha a szálló bogarakat:

Vilmos nem is arról híres, hogy elkezdene csüggedni. Gyorsan keresett magának játszópartnert. Kezd visszatérni kölyök kori kis barátnője, Masni társaságába. Egyetlen bánata, hogy Masnival együtt jár Süti, aki Masnit vonja el közös játékuktól. (Na néha azért örül is neki...)
 

És Masni örömmel követi Sütit. Azért Ő mégiscsak egy kutya:

Néha még Apa-gazdi ölébe is bemásznak, csak hogy megnehezítsék a fotózást, videózást:

Igen, nagyon sokat voltunk ma bent a házban. Kint ugyanis őrületes meleg volt. Pedig a múlt héten már biztosra vettem, hogy itt a hosszúnadrágos korszak.
Kidőlve a nagy melegben:

A picik a sufniban szerintem nem nagyon érzékelik a meleget.
Birkóznak, ugrándoznak, másznak...

Még engem is megtámadnak: :)

Ha megéheznek, csak anya alá másznak és szopiznak... Szegény Foltikám is enne...:

Sajnos még mindig nem kóstolták meg Folti kajáját. Bár Peti reggel látta, hogy az egyik pici a szájába vett egy szem száraz tápot és azon nyammogott vagy 5 percig. Végül lenyelte!
Az almot viszont rendületlenül használják. Egyre több kis golyót szedhetek ki majd innen is:

Nem csak játszótérnek használják ám! :D

Folti azért érzi a meleget, mert sokat jön ki hűsölni. Néha a virágágyásban látom, de azért sokat van a kölykökkel is. A minik már használják a cica ajtót is:

Este, mikor megy le a nap, Folti is feljön a kis teraszra:

Prémiumnak, gondoltam megmutatom a gipszem alját. Már nem merek rajta járni lassan. Azt a sarkat vagy mit már alig tartja valami...

Gondolkodtam rajta, hogy mi lehet az oka. Szerintem, mikor megyek vagy leülök, leér a gipsz és strapálódik. Hiszen gipszből van és ha "ütögetik", akkor sérül. Még ha fel is rakom a lábam, akkor is odaütődik a sarka, bárhogyan vigyázok.
Na mindegy, hétfőig most már tényleg kibírom! (A szomszéd szerint: fél lábon is...) :D