Tegnap majdnem éjfélig itt ültem és vártam, de nem működött a bejegyzés szerkesztő... :(   Most mennünk kell a sebészetre, ha hazajöttem, bejegyzek! :)

Megjöttem, így kezdem ahol tegnap abbahagytam:
Bizony tegnap elhagytam a sarkamat! :D Nem is egyszer... Reggel ébredésnél a paplanban kellett keresgélni:) Még jó, hogy a cicák nem vitték el! :D Aztán egy nagyon leleményes megoldással odagumiztuk. Na az meg állandóan elszakadt, de legalább bírta egy kicsit....

Vasárnap lévén, nem is csináltunk sok mindent, délelőtt vizilabdát néztünk a TV-ben, délután cicamínót szereltünk. Cicáink és kutyáink mindezek közben szórakoztattak minket és egymást...

Tegnap este olyan sok gondolat cikázott a fejemben - nem hiába szoktam este írni a blogot -, de most valahogy egyik sem jut eszembe... Inkább beszéljenek a képek.

A sarok, gipsz nélkül:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A gipsz, sarok nélkül:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sarok a gipszben:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És a leleményes odagumizás! :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Délelőtt jött a vizilabda arany meccs! Ezt feltétlenül nézni kellett! Mind a ketten nagyon szurkoltunk és örömködtük, ha vezettünk, gól volt, meg egyátalán... :)
"Mi is had nézzük! vagy "Mi is kapunk ropit?" :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Peti gondolta, majd nagyon kényelmesen a kanapén fekve nézi a meccset. Ez a kutyóknak is nagyon tetszett! Fel is pattantak hozzá azon nyomban. Na de mikor gól volt és Mi örömködtünk... Jöttek Ők is és örömködtek velünk. Mindezt tették úgy, hogy össze-vissza próbáltak minket nyalogatni. Illetve igazság szerint csak Petit, hiszen Ők feküdtek egy és ugyanazon a kanapén! :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez nagyon aranyos, csak hát így meg nem lehet a meccset követni. Lépni kellett! Peti leköltözött a földre, közelebb a TV-hez. A közelségre is nagy szükség volt, mert Süti és Masni nem nagyon bírtak magukkal. A szokásos birkózós játékuknak hódoltak éppen a nappali közepén.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerintem egyébként, tuti, hogy a győzelmet érezték és azért tudtak ennyire felszabadultan játszani...
Gratulálunk a vizilabdásoknak! Nagyon jók, ügyesek és szépek voltak!

Macskáink éppen ezért nem is izgulták halálra magukat. Mindenki pihengélt a maga kis vackában:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Talán az utolsó kép miatt is volt egy kis gondunk délután. A cicamínó ezen emelete ugyanis megrogyott. Vagyis az alatta levő bebújós vacok teteje kezdett el leválni és ezáltal az egész emelet megdőlt egy kicsit... (Tényleg észrevettem, hogy az utóbbi időben Vilike sokkal többet eszik: kezd is kigömbölyödni rendesen. Bár az is lehet, hogy az emeleteket egyszerre csak egy cicának tervezték, nem kettőnek vagy néha háromnak is...) Házi megoldásként a lenti vackot támasztottuk alá két fadarabbal. Oda amúgy is csak nagyon ritkán bújnak be a manók, de nem is fogja Őket zavarni...

Délután egy ici-pici munka, állatkáink bíztatásával. Peti a fű széleket vágdosta le ollóval, Folti a teraszról szurkolt, Süti és Masni pedig a fűben "akadályozták" :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd tolongás a sufni előtt: Illik megköszönni a sok-sok segítséget! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután paradicsom szüret: Majdnem az egész adagot elajándékoztuk a szomszédainknak, akik örömmel jelentkeztek, hogy ha Mi nem bírunk vele, Ők bizony megoldják! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami maradt, azt a házban raktuk ki. Visszaérve láttuk, hogy Vilmos sorban kilopkodja a bogyókat és ledobálja a földre. A többiek meg focibajnokságot indítottak: :D

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Eközben ismerkedtünk meg a szomszéd kutyával. Szuzi-nak hívják és tegnap érkezett új otthonába. Láthatólag jól érzi magát és pont 5 hónapos, mint a Mi két kis kutya manónk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Masni annyira megörült az új szomszédnak, hogy át akart bújni a kerítés alatt és rettenetesen ugatott, közben ezerrel járt a hátsója!
Aztán a szomszédok elmentek. Masnika egy ideig még reménykedett...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Folti a hintaágy alatt napozott, kihasználva, hogy egy kicsit nem Ő a sláger a kutyáknál:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Foltit megint megpróbáltuk beengedni a házba és összeszoktatni a bentiekkel, de nagyon csúnyán elindult Vili felé. Morgott és fújt rá, pedig Vili nem is közelített. Abban maradtunk Petivel, hogy nem próbálkozunk újból, maximum, ha a picik már nem lesznek itt és Folti is megnyugodott. Hátha most csak azért ilyen vérmes, mert félti a kicsiket vagy valami...

És a kicsik? Tündériek, de ördögfiókák is egyben. Már nagyon is kint van a foguk és a karmuk is, amit bizony használnak rendesen. Karmolásznak, felmásznak a lábunkon, szóval elevenek, de nagyon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mocorog az egész doboz:

Majd elcsendesedik:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Annyira aranyosak tudnak lenni, mikor felveszem Őket. Néznek a nagy szemükkel és megnyugszanak. Nem nyáviznak, hanem hozzám bújnak. Tényleg szeretném, ha jó gazdira találna mindegyik, mert azt hiszem, meg fogom könnyezni az elutazásuk napját...

Zsuzsika már a száraztápot is eszi:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És akik még gazdira várnak: (Jucus, Feri, Olivér és Sanyi)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végezetül pedig volt szerencsém a tegnapi (tegnapelőtti) ajtós jelenetet bentről is látni és lefotózni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És Zeusz, ahogy fentről vigyáz rájuk:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd Zeusz, ahogy elvonult utána, mert Ő azért mindig is egy önálló cica marad...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prémium kép meg a sütögetős hely körüli fű. Nagyon jól sikerült rész!