Levették!!! Ma megszabadultam a gipszemtől. Illetve még itt van a fürdőszobában, mert kiváncsi voltam, mekkora súlyt cipeltem a lábamon hetekig. Csak 1,8 kg. Többnek gondoltam. De még Peti is, mikor a szatyorban hoztuk hazafelé... Nem is ez a lényeg, hanem hogy holnaptól ennyivel is kevesebbet mutat majd a mérleg. Bárcsak a diétám használna ennyire!! :)
Megint vártunk majdnem egy órát, mire bejutottunk a doktor úrhoz. Hál' Istennek azt mondta, fáradjak át a gipszelőbe, ahol megszabadítanak a csizmámtól. Ott a nővérke megkérdezte, hogy ismerem-e a gépet? A gépet? - kérdeztem - és megláttam a kezében valami körfűrészre emlékeztető valamit. Utólag sajnálom, hogy ma nem vittük a fotó gépet, mert érdekes arcokat vághattam, mikor a gipsz és a lábam felé közelített a gép. Nővérke nyugtatott, hogy ez csak rezeg és tuti nem tudja elvágni a lábamat. Azért Én igenis féltem, pláne, mikor néhol hozzáért a bőrömhöz a kütyü...
Na de sikerült! Lekerült a gipsz. Kaptam egy jó kis fertőtlenítő lábfürdőt és egy beutalót a röntgenre. Peti segített a mosdásban és a lábamra nézve azt mondta, irány a bőrgyógyászat!!!
Fürdetés után gondoltam belebújok a zokniba és a cipőbe. Ahogy azt Móricka elképzelte...! A zokni még csak-csak, de a cipővel csődöt mondtam és bizony zokniban vágtam neki az SZTK folyosóinak. A lábra állás sem volt fenékig tejfel. Az egy dolog, hogy a talpamat tűkkel szurkálták, de mikor lépni akartam, még a lábfejem is fájt. Hja - mondta a doki -, ne csodálkozzak, 5 hete nem használtam!
A röntgenre is vártunk vagy fél órát: "A törés csaknem teljesen átépült". Na most légy okos, ez mit jelent? Dokink szerint, ez a legjobb hír. Akkor miért nem azt írják oda, hogy beforrt vagy valami, hogy Én is értsem? Na nem is ez a lényeg. Kaptam egy beutalót a gyógytornára és bíztatást, hogy 1-2 hét és fogok tudni rendesen járni is. Arra viszont készüljek fel, hogy be fog dagadni. Hurrá!
Először is elmentünk a bőrgyógyászatra, ahol megállapították, hogy tele van a lábam bőrkeményedéssel és jól szétterjedt gombával... :( Kaptam egy kenőcsöt, amit naponta kétszer kell használni mind két lábamon. Legalább a minden esti lábmasszázs sem marad majd el! :)
Még egy dolgunk volt, a gyógytorna. Elmentünk az ottani SZTK-ba, hiszen a doki azt mondta, oda kell majd járnom. Nagyon kedvesek voltak, mert Ők megértették, hogy nem biztos, hogy be tudunk majd utazni kora délutánra, mikor Peti szegénykém dolgozik. Azt mondták, ha van rá mód, menjek nyugodtan itthon tornázni. így is tettünk, megkérdeztük. Na de nálunk pont ezen a héten van szabin mind a két gyógytornász. Hogy ezek miért együtt mentek? Fel is hívtam telefonon az SZTK-t, hogy a héten mégiscsak hozzájuk mennék, de adjanak valamilyen későbbi vagy korábbi időpontot, hogy Petinek se legyen nagyon gond a szállítás. Az eredmény: Kedd és csütörtök délután 6 óra. De csak ezen a héten, mert a jövő héten meg nekik nem jó. Az már nem baj, mert akkor már tudok majd ide helybe menni.... Hogy egy nyamvadt kis gyógytorna mennyi szervezést igényel??? :)
A gipsz súlya itthon derült ki:
Azt ugye nem mondhatom, hogy a közlekedés könyebb lett, így meg is mondtam itthon mindenkinek, hogy nagyon rendesen viselkedjenek. Szerintem igyekeztek is betartani, de Sütivel csak este tudtam kibékülni. Mikor kimentünk, első útja a sufniba vezetett, ahol a macskák összes kajáját felzabálta! Volt nekik 2 féle száraz táp és egy negyed adagnyi konzerv is. Nem tudtam megtenni, hogy ne adjak neki vacsorát, de fél adagot kapott csak! Csodálkozott is, hogy milyen lassan kiürült a tányér... És még holnap reggel is csak fél adagot fog kapni, mert a macsik kajija szerintem neki egy egész napos adag volt... :(
Este azért megpuszilgattam, mert egész délután csak járt a sarkamban és nem értette, hogy miért nem figyelek rá, ahogy szoktam. Gondoltam, ne feküdjön le úgy, hogy haragban vagyunk...
Azért volt ma boldog periódusa is, mikor a kertet és a benne lévő, ellopkodott kartondarabokat bitorolta:
Nem csak a kaja miatt, de tényleg nagyon sokat lófrálnak a sufni körül. Néha bizony rájuk kell parancsolni, mert nem veszik észre, hogy ezek a manók olyan kis pihe-puha könnyűek és nem lehet Őket úgy szaglászni, hogy az orrunkkal döfködjük....
Parancs után a teraszon várták, hogy a picik megmásszák a lépcsőket:
Na így már egészen más! A picik is tudnak kedvükre felfedezni...
Masni még egy puszit is kapott este Sanyitól. Persze, hogy az már a lépcső aljában történt!
Mini manókról már lassan nem tudom majd azt mondani, hogy minik. Nagyon is nőnek és nagyon is vadóckodnak. Rohangálnak, mászkálnak, bírkóznak és sütkéreznek a napon. Irtó édesek!
Harc:
Utána pihi:
Oli kukucs:
Esti bealvások a napon:
A falatozásról: Zsuzsi mindig eszik anyával. Általában csak a száraz tápot, de úgy bezabál belőle, hogy marad ideje még akkor is játszani, mikor a többiek szopiznak. (A töbieket egyenlőre még mindig nem érdekli a táp. Hogy lesz ez???)
v
Kint szopi:
Hát igen ez a bejegyzés szinte csak a kicsikről szólt, de nem tudom megállni, hogy ne fotózzam Őket. Ha meg jó képek születnek, azt sem tudom megállni, hogy ne mutogassam! :)
Benti cicókról is készültek ma képek, de a legérdekesebb talán, hogy áthelyezték napozós székhelyüket a nappaliban levő fix ablak elé. Biztos elegük lett a folytonos rajtuk átmászkálásból...
Zeusz nem kommentálta a jelentet:
A mai prémium is a kicsikről szól. Egy videó, ahogy versenyt másznak a lábamon:
Utolsó kommentek