Bizony ma megkezdtem a bokám tornáztatását. Délután mentünk az SZTK-ba 6 órára. Ismételten vártunk fél órát, mire bejutottunk. Hiába az időpont, a csúszás szinte törvényszerű. A gyógytornásznő megdicsérte a lábamat, hogy milyen szép. Na gondolom gyógyászati szempontból! :) Tényleg nem volt bedagadva, mint ahogy azt a sebészorvos megjósolta, bezzeg most, a torna után! Sokkal jobban fáj és bizony bedagadt egy kicsit...
A lényeg, hogy mutatott pár gyakorlatot, amit össze is írtunk egy papírra, hogy majd itthon is tudjam csinálni. A legjobb lenne langyos vízben csinálni... Majd meglátjuk. Esetleg lavor, bár abból asszem kilógna a bokám. Vagy lehetne a kád, de onnan meg nem tudom elképzelni, hogyan tudnék kikászálódni... Na mindegy, ez még a jövő zenéje. Addig is: kerüljem az egyenetlen talajt és egyenlőre ne mászkáljak sokat, inkább feküdjek, üljek és úgy tornázzak napont 3-4 szer. Úgy lesz!

Itthon nem is csináltam szinte semmit. Előre tudtam, hogy úgyis ez lesz a tanács... :)
Kiültem a teraszra, a kisteraszra és gyönyörködtem a kiscicákban, kutyáinkban és, hogy hogyan játszik Masni és Foltos a fűben! 
Sütire nagyon haragszom! Még mindig, pedig azt hittem estére megenyhülök...
Azzal kezdte, hogy megint a macskák alomjában turkált. Kiszedi onnan a tartalmat, beviszi a nappaliba és ott nekiáll falatozni. Közben persze szétkeni. :( Nagyon leszidtam és a helyére parancsoltam. Majd mikor Masni is visszaszökött és szolidaritásban pislogott Sütivel, nekiálltak a függönyt leráncigálni az előszobában. Ekkor már nagyon felment bennem a pumpa, de mivel a leszidás után elcsendesedtek, megenyhültem. Na de még nincs vége: Mikor hazajöttünk, Petivel együtt mentünk kiscicázni, Foltit etetni, egyáltalán ki a kertbe. Süti megint beszökött és elkergette Foltit, majd felzabálta a kajáját. Szerencsére tetten értem és megfogtam a grabancánál. Már ekkor nagyon elkezdett sírni, pedig a verés csak utána jött. Kapott hármat a hátsójára. (Peti szerint nem voltak nagyok...) Gondoltam, egy kicsit magába száll vagy valami, hiszen úgy megijedt, de nem! Mikor elengedtem, futkározni kezdett, mintha mi sem történt volna. Aztán meg jött gazsulálni nekem és dugta a nóziját. Na neeeeem! Itt már nagyon haragudtam, pedig még mindig nincs vége. Bent a házban megismételte a macskaalmos, nappalis jelentet. Megint grabanc megfogás, bepisilés és azonnal a helyére parancsoltam. Úgy látszik, talán ez nagyobb büntetés neki, pedig verést nem is kapott... Utána nagyon csöndben bekucorodott az ágyába és aludt. Azóta is csendben van és remélem a mai rosszalkodásairól és a büntetéseiről álmodik!

Én nem tudom, miért kergül meg néha. Pedig annyira szép és okos. És már fgyel is ránk és jön, ha hívjuk.... Nem értem. Többen azt mondták, hogy Beagle! Hát igen!

Reggeli játékuk a házban:

Majd a kertben:

Ma még a kiscicákkal is nagyon aranyosak voltak.
Figyeltek rájuk és nem piszkálták Őket feleslegesen:

Masnika még Foltival is játszott egy kicsit. Hihetetlen!!!
 

Kiscicáink pedig gyönyörűek. Ma már néhányan a fűbe is követték anyát:

Azt hiszem, mostanában kezdődik a nevelési korszak. Ma is észrevettem, mikor Folti elkezdett Sanyival játszani a fűben. Tegnap pedig Jucust tanította az illemre (?). Elkezdte tisztogatni a picit, de Jucuska csak hadonászott a mancsaival Folti pofija felé. Ekkor Foltos megharapta a nyakát és szorította. Majd mikor már Jucuska nem mozdult, elengedte. Az egész csak pár másodperc volt, és meg is ismétlődött vagy 3szor, mire Jucuska felfogta, hogy nyugton kellene maradnia! :) Nahát ezért mondom Én, hogy az anyjuk mellett a helye a kiscicáknak mondjuk 8-10 hetes korukig. De már nem erősködöm. Örülök, ha lesz gazdijuk és remélem, mindent megtesznek majd, hogy boldog életük legyen!

Ma a lavor volt a sláger. A kisteraszon van ez a kicsit koszos lavor. Ebbe szoktuk a terméseket szedni a veteményesből, vagy valamilyen kerti dologra használjuk. A kiscicák pedig remek játszótérnek gondolták! Először csak ketten, majd hárman végül négyen is birkóztak benne. Öten bajos lett volna elférni, bár szerintem azt is megoldották volna...

És még egy aranyos kép: Zsuzsika és a kutyók ivós tálja...

Benti cicáinkkal nincsen semmi különös. Mindenki elvan, éli világát. Örülnek, ha hazajövünk és nagyon hízelegnek, ha arról van szó. Most is elég nehéz gépelnem, mert Zeuszka itt fekszik a billentyűzet és köztem, mert Őt néha bizony simizni kell! És akkor nincs menekvés...
Mai pihi:

Vilmoska csakis Masni felügyeletében tud pihenni...

És még egy kép Zeuszról, mert Ő egy Isteni cica! :

Prémium kép pedig azt hiszem Olivér és a lépcső. Avagy kézenállás lépcsőzés közben?