Huh, nem is tudom, hol kezdjem. Egy teljesen átlagos napnak indult a mai. Annyi tervem volt, hogy megint meghirdetem a picike cicákat nagyon sok netes oldalon. így is tettem, majd elmentem pihenni. Egy hölgy hívása ébresztett, aki egy kislány cicát szeretne, de még pénteken visszahív, mert vár valami allergia vizsgálatra... Felkeltem és kimentem a teraszra, jöttek a kutyók is persze. Majd nem sokára szólt a szomszéd asszony, hogy menjek már oda a kerítéshez, mert átszökött 2 kiscica tőlünk, visszadná. Hát nem a mieink voltak, csoda is lett volna, hiszen még nem nagyon merészkednek a sufnitól távol. Azt mondta, pedig ezek a cicák most másztak be náluk a kerítésen. Szerintem egy autóból rakhatták ki Őket, vagy nem is tudom, de itt a környéken biztos nincsen senkinek rajtunk kívül pici cicája! Mondtam, hogy nem a miénk, mire nyújtotta és mondta: Vagy elveszed, vagy visszateszem az utcára Őket. Választhattam! Nagyon tündéri kiscicákról van szó! Nem is értem: Hogy van valakinek szíve ilyet tenni? Felneveli, majd kidobja? Mert törődött velük, az biztos. A cicák bátrak, szépek, tiszták és még a pocakjuk is tele volt, mert kis ducikák... Azt nem értem, hogy ha eddig elfértek, akkor nem tudta volna kivárni a tulaj még azt a pár hetet, mire gazdit talál nekik??? Gyorsan adtam nekik enni, beraktam Őket egy szobába és meghirdettem a neten. Az egyik picikét már el is vitte egy nagyon szimpatikus pár, még vissza is sms-eztek, hogy jól van, orvosnál is voltak, na ennyit kellett volna várni... Azóta is rázom a fejem: Nem értem! Nem értem!! Nem értem!!!
A másik picike éppen itt fekszik a monitorom alatt és alszik. Úúúúúgy megtartanám, de néha még a meglévő 4-5 is sok...

Itt vannak Ők:

Pamacs: (Mert egy kedves fórumozó társam cicája jutott eszembe róla)

És Cirmos: (Tisztára olyan, mint Zeusz volt kicsinek!)

Azonnal birtokba vették a szobát. Legjobban a fotel tetszett nekik:

Majd bealudtak a teli pocakjukkal:

Kiscicák a nagy fotelban:

Azt elfelejtettem mondani, hogy kezdettől fogva alomra járnak. Megmutattam nekik és már ment is a pisi, nagyon okos kis cicák!
A pár megnézte Őket, majd a mieinket is, de mivel azonnal szerették volna elvinni, és mivel Ők már olyan 8-10 hetesek lehetnek, közülük választottak. Gyorsan elrohantak megvenni neki mindent. Almot, kaját, ágyikót és már jöttek is vissza érte. A Cirmoskát vitték el. Mondtam, hogy ha bármilyen segítség kell, csak szóljanak nyugodtan, és ha netán nem sikerülne valamiért a dolog, ide vissza hozhatják a manót, de úgy érzem, erre nem kerül majd sor. Már vissza is írtak nekem, hogy elvitték orvoshoz, kicsit félénk, de nagyon aranyos és Lina lett a neve! Tényleg felelősségteljes és nagyon szimpatikus pár lett Cirmos gazdija! :)

Na de itthon az élet ugye nem állt meg. Kutyóink eleinte mit sem sejtettek az eseményről és az új jövevény(ek)ről. Ugyan a látogatóba jött párt (mot már leírom: Erikát és Pétert) körbeugrálták, de nem is gondolták, hogy majd elvisznek tőlünk egy cicát.
Játszadoztak a fűben, mint minden nap, pedig pont ma reggel mondtam nekik, hogy kezdik elfelejteni, hogy a fűben milyen jó is rohangálni. Mindig csak a sufni és a kiscicák körül forogtak a gondolataik...
Mai játék:

Persze azért könyebb nekik is a fűben játszani, mert már a pici cicák is lemerészkednek oda... így nem nekik kell a sufni előtt őrködni. :)

Foltika is követi az eseményeket. Néha még úgy is tűnik, mintha játszani akarna Masnival...
Aztán jönnek a picurik és megrohamozzák a szopizni akarásukkal:

Néha mintha Foltosnak már fájna. Nem is csoda, olyan kis éles fogacskájuk van, hogy az csuda! De Foltos nagyon példás anyuka. Ahol megtalálják, Ő ottmarad és hagyja magát... A manók meg kihasználják és szopiznak:

Aztán pedig elégedetten fekszik a kölykök között:

Ha Folti nincs a közelben, megkeresik egymást, és egy kupacban alszanak: :)

 
És hogy mi volt a házban? Pamacska ugye itt maradt.
Mi cicáink eleinte nem is tudták, miért járkálok Én állandóan ama szobába? Mikor kijöttem, mind ott ültek az ajtó előtt. Majd élték világukat, pihiztek, ahogy azt kell:

Este felé, gondoltuk, Pamacska ne legyen már egyedül abban a szobában, kiengedtük hát a házba, hogy ismerkedjen új, bár ideiglenes lakhelyével. Na meg ami izgalmasabb, a lakókkal.
Hát részéről köszöni, de inkább az itt lakóknak volt izgalmasabb. Pamacska úgy mászkált fel-alá a házban, mintha itt minden az Ővé lenne. Senkitől és semmitől nem félt.
- Süti és Masni állandóan a nyomában koslatott. Szaglászták, nagyon nyomultak:



 

- Zeuszka nagyon csodálkozott és fentről figyelt tágra nyílt szemekkel, majd közelebb merészkedve szaglászott.  Itt épp a pici mászott fel hozzá:

 

- Lola!? Ilyet még nem láttam! Teljesen felborzolta a szőrét, púpozta a hátát és olyan hangot hallatott, hogy Én csodálkoztam rá: Ez Lola??? 

 

- Vilmos messziről követte és morgott, de ha a pici megfordult, Vilmoska elszaladt!

 

- Ábel volt a legsemlegesebb. Ha a cica felé ment, megszagizta vagy néha Ő is odament hozzá, de baromira nem izgatta magát ezen... Hát jött egy új haver, most mit csodálkoztok ezen? - mondta a többieknek!

Meg kell mutatnom, hogyan alszik éppen most itt velem:

És prémiumnak egy videó Masniról. Annyira be volt sózva és nem maradt nyugton, hogy felvettem és meg akartam neki mondani a tutit. Ember legyen a talpán, aki egy Jack Russell terriert le tud állítani! :D
 

Ami még fontos, hogy Jucust is lefoglalták és jövő héten szerdán jönnek érte, ugyanis akkor lesz 6 hetes. Megkapja majd a féreghajtó pasztáját és mehet!
És hogy hogy van a lábam? Fááááj! :(( Ma nagyon sokat mászkáltam, bicegtem rajta és most a fájdalomcsillapítón gondolkodom. Ugye mentem szobáról-szobára, sufniba, kerítéshez, nagyon fárasztó volt.
Azt meg sem írtam, hogy voltak itt ma a Szüleim és leszedték az uborkát, paprikát, na meg beszélgettünk... Ma minden az új jövevények körül forgott!