Ma bizony nagyon felpörögtek az események. Már csak Sanyika vár gazdira. Pamacsért reggel jelentkeztek, és este már jöttek is érte. Addig viszont tovább barátkozott az ittlakókkal. Nagyon ment ez neki, igazából a többieket nem értette, mit vannak úgy oda, miért kell morogni és fújni... Ő csak játszani akar egy kicsit! :)
Aztán délben jelentkezett Zsuzsi gazdija, hogy már indulna is érte, jöhet-e? Végülis, Zsuzsi már tényleg nagyon önálló. Eszik rendesen, játszik és tündér pofa. Ha belegondolok Vilmoska sokkal kisebb volt, mikor hozzánk került. Még járni sem tudott... Ahhoz képest. Szóval Zsuzsika délután 3 körül elutazott...
Este pedig egy lány jelentkezett, hogy két fiú cicát szeretne majd elvinni, természetesen vár, amíg kell! Amíg esznek rendesen, önállósodnak. Gyorsan átjött és kiválasztotta Olivért és Ferit. Azért szeretne két cicust, hogy ne féljenek egyedül és legyenek társai egymásnak. Ez dicséretes az Én szememben.
Szóval itt van Sanyi, a kis szomorú szemével és Ő is várja leendő gazdiját, de nagyon!
Magamról és a lábamról: Ma elmentem bevásárolni. Illetve Szüleim vittek, de ott ugye Én gyalogoltam végig a sorokat. Hiba volt! Na nem a bevásárlás, az már nagyon kellett, de azt gondolni, hogy bírni fogom...?!? Nagyon lassan tudtam haladni és már a felénél nagyon fájt a bokám. Na igen, abba nem gondoltam bele, hogy ez sokkal hoszzabb, mint otthon kimenni a teraszra és vissza. Na de ha már ott voltam, csak megcsináltam. Aztán kifelé lenéztem a lábamra és nem nagyon ismertem rá, kissé bedagadt. De mentségére legyen mondva, itthoni pihentetés után, hamar lelohadt... A fájdalom viszont megmaradt, de szinte ez már mindennapos...
Na és akkor lássuk a képeket. Nagyon sokat válogattam mára, de ha mind olyan jók!!! Nem tudom, nem megmutatni.
Reggeli ejtőzések a fotelon:
És a cicamínón:
Na nem mindenki henyélt. Reggeli torna:
Aztán beindult az élet, illetve Pamacs és vele együtt az ismerkedés:
Érdekes módon, mindenki máshogy viszonyult a picurkához.:
- Ábel már reggel játszani próbált, és délutánra már szélvészkedtek is.
- Vilmos is játszott vele, de azért tartózkodóan, vigyázva minden mozdulatra.
- Zeuszka tetszett a legjobban. Szagolgatta és leste a picurt, majd elkezdett ugrabugrálni, szaladgálni, teljesen kitört belőle a kölyök cica! Nem Pamaccsal játszott, hanem magában, de tündéri volt! :)
- Lola pedig megmaradt a tegnapi hát borzolós, morgós mutatványnál, bár délutánra azért Ő is enyhült picit. Már nem morgott, viszont követte mindenhová Pamacsot és figyelt, nehogy valami rosszban sántikáljon.
Pamacs nagyon bírta energiával. De azért néha bealudt...
Délelőtt a cicamínón:
Majd a monitorom alatt:
Délután pedig a szőnyegen:
Este felé még egy kis játék:
Majd jöttek érte és elutazott:
Egy három gyermekes családba kerül, ahol tejben-vajban fogják füröszteni. Mikor felajánlottam mindenféle segítségemet, csak azt mondta az anyuka, hogy ne izguljak, gyerek kora óta cicák között volt. De megköszönte és Én is, hogy jó gazdi lesz! Neki is mondtuk a "visszavásárlási" garanciát. Ha bármi gond lenne vele, inkább hozzánk hozzák, mint menhelyre vagy utcára. Ezt nagyon komolyan gondolom. Egy nap alatt is hozzámnőtt ez a nagyon bátor kis kölyök...
A másik kislány, aki ma elkerült tőlünk az Zsuzsi. Ő egy két gyerekes családba kerül és tényleg úgy tűnt nagyon hozzáértő gazdija lesz. Megígérte, hogy küld majd róla infókat és képet is, ha szeretném. Hát hogyne!!!
A sufniban az élet ugyanúgy indult, mint minden nap. Kaja, játék, majd felfedezés a kertben:
Érdekes módon, még egy utolsó ötös szopi is összejött ma:
Zsuzsikának szóltam, hogy készülődjön, búcsúzkodjon, mert újabb felfedezni való világ várja... Nagyon szép cica! :
Anyai búcsúpuszi:
Zsuzsinak Mi készítettünk szállító dobozt. Akik segítségemre voltak: Zeusz és Vilmos! Mind a ketten rábólintottak a dobozra. Zeusz a méretét nézte, Vilmoska az illatát tesztelte.
Zsuzsinak is megfelelt a doboz. Még jó, hogy elfért benne... :D
Foltikám nagyon jól viselte az elválást. Kicsit féltem, hogy nagyon keresni fogja a picit és esetleg elrejti a többieket, de nem tette. Igazából csak a vacsoráját követelte, de nagyon. Azt megkapta és végre ma tudtam venni laktózmentes tejet is, amit odatettem nekik. Nagyon jól tettem, mert abból most már Sanyika és Ferike is lefetyeltek bőszen. Egyedül Olivér az, aki még mindig Anya alá bújik, nem hajlandó tálból enni-inni.
Itt maradt Folti:
És most már egy szem kislánykánk, Jucus: Most aztán nevelgethetik a fiúkat!
Kutyóink mai napja is jól telt. Már amikor nem a sufni elől kergettem Őket...
Reggel ugye tornával indítottak, majd gondolták lepihennek mellém a dolgozóba. Akadt egy kis piszkálójuk. Lolinak már nagyon régen tetszik Sütike hátsója: :)
Majd persze jöhetett a kert és a fetrengés, rágicsálás, birkózás...
Este pedig Apa-gazdi szeretett volna Masnival frizbizni. Ugyanis a Jack Russell terrierek nagyon jó ugrók és állítólag szeretnek a karika után futni és azt felugorva elkapni. Na hát Masni erről nem hallott. Érdekelte ugyan a furcsa sárga valami, de Süti árnyékában élni bizony nem könnyű dolog... Szóval Peti dobta, majd Süti rohant utána. De Ő nem hozta vissza, elvitte messzebbre és rágicsálta. Szóval neki tetszik, ezt már tudjuk. Még jó, hogy kettőt vettem, talán ha Sütit lefoglalja az egyik, majd Masni is játszhat egy kicsit...
Prémium képet nem választottam. Feltöltöttem ma 32 képet és 9 videót. Azt hiszem, ez önmagában sem kevés... :)
Utolsó kommentek