Budapest Time
Ma voltunk utoljára a sebészeten. Legalábbis azt hittük, így lesz. Igazából lehetne is, de a papírokért mindenképpen be kell mennünk még a jövő hétfőn reggel is. Az a lényeg, hogy szépen gyógyul a lábam, egyre jobban tudom használni. Estére ugyan mindig bedagad és ha sokat megyek rajta, akkor fáj, de a doki szerint ez a természetes. Figyelnem kell a fokozatos terhelésre és akkor minden rendben lesz. A héten még itthon maradok és itthon próbálkozom, de a jövő héten újból munkába állok. Remélem, még megismernek a munkatársaim! :)
Addig is felkészítem magam lelkileg is és ráhangolódom a régi mókuskerék életemre...
Az itthoni állatseregletnek is meg kell majd szoknia, hogy napközben egyedül vannak. A kutyók elkerített része sajnos pénz hiányában még nem készült el, ezért Ők is a házban maradnak. Próbálom már most Őket arra szoktatni, hogy nagyot aludjanak napközben és ne tomboljanak. Arra ráérnek majd délután és este, ha Mi hazajöttünk...
Ma is sokat pihentünk, bár igyekeztem lemenni a kertbe és pl. kitettem a locsolót, mire Peti hazajött. Megint rá kellett döbbennem, hogy nagyon sok szunyog van a kertben. Ha lemegy a nap, egyszerűen nem lehet megmaradni kint. De igazából nem is kell megvárni a naplementét. A legnagyobb napsütésben is képesek annyira összecsípkedni minket, hogy utána napokig vakarhatja az ember...
Na de nézzük az élet napos oldalát, mert ma úgy érzem van okom a boldogságra. Rohamosan gyógyul a lábam, szépen süt a nap, imádom a kisállataimat és nem is tudom... csak úgy megszállt a jó érzés!
Reggel indulás előtt még elszórakoztattak minket az állataink. A kutyók a cicamínó aljában buliztak. Ábel fentről kukucskált és Loli megint csak Süti hátsó fele iránt érdeklódött:
Mikor a sebészet után hazaértünk, rövid örömködés után, fokozatosan mindenki elcsendesedett:
Vörös és fekete: (nagyon ritkán alszanak együtt!)
Masnika a lábamnál gömbölyödött:
Süti pedig a szemével kérlelt: Ugye maradhatok még?
Kicsit még tényleg maradhattak, de aztán irány a saját ágyuk. Mostanra már nagyon ügyesek és ha mondom, hogy "helyetekre", akkor szó nélkül kullognak az ágyukba, aztán csöndben pihennek. Csak este jár érte jutifalat, de a nevelés úgy látszik bejött!
Pihi után viszont kimentünk a kertbe. A kutyókák játszani indultak, Én meg a sufniba. Szerintem már tegnap is írtam, de mára már tényleg nyílvánvaló, hogy mindenki falatozik rendesen! Bizonyítékom is van:
Kaja után megsmétlődött a tegnapi jelenet. Masni kutyunk is szeretne a pici cicák anyukája lenni. De ha nem is anyuka, legalább játszópajtás... Mindent megenged a kicsiknek!
Picike cicák pedig ezt ki is használják. A kutyáktól nem fognak félni, az tuti. Remélem ebből nem lesz bajuk a jövőben... Nagyon bátrak. Nekiindulnak a zöldnek és a deszkák alatt játszadoznak. Folti anya megpróbálja Őket nevelni...
Sanyika: Aki egy nagyon bátor tettet hajtott végre ma este.
Végül is, ha Masni ennyire közeledik... Sanyika is megtette!
Most már Foltost sem zavarja, ha a kutyók a közelben hancúroznak. Eddig azért távolabb hívta a manókat... Talán Masni törte meg a jeget!
Foltoskám teljesen felszabadult. Belátta, hogy itt mindenki szereti és mindenki csak jót akar nekik. Már az sem zavarta, hogy a fűben szopiztat. Közben simán odamentünk simizni... Még a kutyik is a közelben rohangáltak...
Picurka cicókák pedig szopi után bealudtak. Megpróbáltunk lábujjhegyen közlekedni... Na csak képletesen, mert a lábujjhegy nekem még nem igazán megy! :D
Folti anyó pedig felköltözött az egymásba rakott székekre és végre egyedül pihengélt. A gyereknevelés bizony fárasztó dolog... :
Ja igen, a bátor tett! Sanyikát érdekelte, hogy a kutyik, mit kapnak vacsorára. Egészen közel merészkedett Masnihoz. Ha már egyszer nekik mindent szabad...
Masni azért egy picikét rámordult Sanyira, de szerintem nem volt veszélyes a dolog...
Tegnap nem volt prémium kép, így ma kettőt is hoztam.
Picurkák kaja után felkéreckednek az ölembe. Ilyenkor vagy játszanak, vagy bealszanak...
És itt van Masni. "Szétrágtam! " :D
Utolsó kommentek