A mai nap a gyógytornáról kellett volna, hogy szóljon. Mégsem volt nagy durranás. Megtudtam, hogy szép a lábam, nagyon jól haladok, csak így tovább! Csinálhatom itthon a feladatokat és erősíthetem fokozatosan a bokámat...
Itthon aztán belevetettem magam a kertbe. Pihennem kellett volna, de úgy éreztem menni fog. Nem bírtam már nézni az iszonyatosan gazos virágos kertet! Na ez most tényleg hiba volt. Ok, belelkesültem és nem tudtam, hol a határ. Most azt hiszem, mindjárt szétrobban a bokám. Na nem járkáltam rajta sokat, de ültem a kis sámlin és gazoltam. Szóval lógott a lábam, vagy nem is tudom, mitől fáj most annyira.... :(

Ezen kívül még annyi minden történt! Volt itt ma Márti állatorvos néni és beoltotta a manókat. Ábel és Lola megkapta a veszettség elleni oltását, Zeusz pedig az 1 éves emlékeztető kombinált oltást. Nagyon nem örültek neki a cicák, de Vilmos igyekezett vígasztalni Őket utána. Ő könnyen tette, hiszen hozzá ma nem nyúltunk...
Süti és Masni csak kullancs elleni cseppet kapott, amit majd holnap teszek rájuk, mert ma elfelejtettem. Estére meg már nem akartam... Amúgy Masnika húzza kicsit a bal hátsó lábát. Márti néni vette észre, hogy kicsit szökell, mikor fut. Akkoriban kezdődhetett, mert délelőtt még nem csinálta. Aztán Petivel este egyre csak figyeltük. Az ágyába már nagyon sántikálva kullogott. Meglátjuk, holnap hogyan viseli és ha nem javul, irány a doktornéni!
Még lenne itt egy hír, amit nem szeretnék elkiabálni, de... megteszem. Sanyika leendő gazdijai felajánlották, hogy Foltost is örökbe fogadják. Igazából már rábólintottam. Nagyon sokat vaciláltam rajta. Próbáltam azt nézni, hogy mi lenne Foltosnak a legjobb. Sajnos nem tudhatom, hogy Ő mit szeretne, ezért nekem kell döntenem és ez baromi nehéz. Ha itt maradna, akkor benti cica lenne, mert mint már sokszor írtam, nem szeretnék többet kockáztatni. Minden nap félnék itthon hagyni kint a kertben és az utcákon... Mivel kb. 1,5 éves és szerintem még sosem volt bent a házban, nem tudom, hogyan viselné. Ha elutazna, akkor egy nagyon nyugodt, biztonságosabb környezetben élhetne. Viszont megint meg kellene szoknia egy új helyet. Annyi könnyebbséggel ugyan, hogy Sanyika is vele lenne! Azt talán bizton állíthatom, hogy ha Sanyika gazdijaihoz kerülne Folti, akkor tuti hallanék még róla és még talán képeket is kapnánk Foltos beilleszkedéséről. Peti amellett döntött, hogy menjen. A szívem mélyén már Én is, csak olyan nehéz, hiszen nagyon hozzám nőtt! Hiányozni fog, ahogy a kicsik is...

És most jöjjenek a képek, kicsit talán ömlesztve.
Többek között kigazoltam Manka és Simon cicánk sírját is:

Majd nekiálltam a kerítés melletti virágoskertnek, de annyira belemerültem, hogy fotót nem csináltam... :)

Pici cicákról annál inkább!

Foltika elfáradt és az árnyékban hűsölt:

Az meg már nem újdonság, hogy hogyan falatoznak:

Mindezt ugye már Anya nélkül. Anya estére nagyon kifáradt a Picurik nevelésétől:

Kutyóink is tomboltak ma a kertben. Miután Folti párszor kiosztotta Őket, hogy tűnjenek a picik közeléből! huhh...

Este már csak a lépcsőről merték nyomon követni a sufniban történteket:

Aztán bent a házban és a fotelban pihi: (hogy megnőtt ez a kicsi kutty?!)

 
Ma nem voltam egy fotóbajnok. Pedig nagyon sok édes jelenet volt, csak valahogy mindig lemaradtam róla. Cicókról megint csak alvós képek vannak, de szerintem ezeken is nagyon tündériek:

Prémium képnek Masni! Mikor végre kijöhetnek a helyükről, az elkerített előszobai részből!
Nagyon örül a pici kutty! :)

Most megyek és igyekszem magam kipihenni... Holnapra annyi mindent elterveztem, de akkor még nem éreztem azt a fájdalmat, amit most... Elég érdekes, mert valószínűleg ez vár rám jövő héttől is. Nem fogom agyon erőltetni, csak éppen hogy használom majd a lábam... És ez épp elég!
Tuti, hogy holnap pihenni fogok! A tornáimat kivéve ugye... :)