Még mindig azon jár az agyam, hogy mi lehet most Olival és Ferikével... Kora délután vitték el Őket, ide a közelbe, de nagyon-nagyon hiányoznak! Igyekeztem addig velük lenni, bár Foltos is igyekezte Őket elrejteni. Mikor elutaztak, sírtam. Nem tudtam megvárni, míg az autó kifordul. Még a kezemben voltak a kicsik és már gördültek azok a könnyek! Remélem nem néztek nagyon hülyének vagy érzelgősnek, de... ez van. Foltoskám is megrendült kicsit, mert nagyon keresi Őket. Már csak Sanyika maradt neki és bizony néha magára hagyja, mikor a többieket keresi. Egyszer Sanyika nagyon meg is ijedt és fellármázta a kertet, behoztam hát a házba, míg az anyja előkerült. Bent aztán aludt egy nagyot a cicamínóban! :)
Kétség kívül csak ezen jár az eszem, pedig dolgoztunk is ma egy keveset. Peti füvet nyírt és kapált, Én gazoltam egy keveset majd navigáltam, és pár növénykét már át is ültettünk... Majd locsolás és kutyák pesztrálása, szeretgetés, babusgatás!

Reggel is a ház mögött találtam meg Foltit és egyre kisebb családját:

 

Majd előre jöttünk és jól bereggeliztek a kicsik, na meg Foltos is!
Utána pihi a teraszon... Mindenki azt figyelte, hogyan nyírja Peti a füvet:

Kutyók még egy utolsót huza-vonáztak a magas fűben:

Engem annyira lefoglaltak a picikék, hogy el is felejtettem fotózni. De szerencsére Süti robogott, hogy szóljon nekem, Apa-gazdi már majdnem a felénél tart!!!:

És fotóztam:

Ok. lemaradtam a nagy részről, de a végeredmény a lényeg! :)

Na meg buli után a takarítás. Kutyás segítséggel persze:

 
Fűnyírás után kollektíven kiscicáztunk. Igyekeztem felvázolni a kicsiknek a helyzetet és elmondani, mi vár rájuk. Megbeszéltük, hogy nagyon jól fognak viselkedni és iszonyatosan vigyáznak majd magukra, na meg egymásra!
Feri és Sanyi nagyon figyelt. Hogy Oli megjegyzett-e valamit, afelől vannak kétségeim:

 
Majd megjelent Foltos és egyszer csak, újfent a ház mögött találtuk magunkat.
Folti próbálta Olit nevelni:

Peti pedig Feritől búcsúzkodott:

 

Bent is zajlott ám az élet rendesen. Cicókáink focizással múlatták az időt:

Csak Ábel nem vett részt a játékban. Mondhatnám, hogy megint csak aludt, de minden jóravaló cica tudja, hogy nem szabad a kutyáktól elvenni a labdájukat és Ábel pont ezért nem kívánt résztvenni a meccsen:

 
Na jó, tényleg nem tartott sokáig a meccs. Talán mindenki ráeszmélt, hogy tilosban járnak, bár nem hiszem... Inkább kerestek maguknak sokkal, jobb elfoglaltságot.
Vilmoska eltűnődött, vajon mit szerethet Zeusz annyira ebben a mérlegben?

Megtehette. Zeusz éppen kedvenc foteljában élvezkedett:

 

Lolika pedig körülnézett odakint. Kiváncsi volt, hol is vannak a kutyók, akik miatt állítólag nem lehet focizni. Na mert nem adták kölcsön a lasztijukat...

 
És mit látott? Ugyan Ő csak messziről, de jól kivehetően érzékelte, hogy nyugodtan lehetett volna még lasztizni...

Mi egy kis kertészkedést iktattunk napirendbe. Peti felkapálta a legújabb leendő virágoskertemet, Én pedig pici gazolás után a paradicsomot szedtem le. Nem tudom, mennyi lesz még az idén, de... Ez még mindig nagyon nagy adag!

Majd lassan-lassan eljött az idő. Egy utolsó szopi a sufniban:

Majd beszállás az utazótasiba és indulás:

Annak örülök, hogy Feri és Oli együtt maradnak! Nagyon remélem, hogy emiatt sokkal könyebb átvészelniük a változást és most nagyon összebújva alszanak új otthonukban!
A kocsi elhajtott, Mi pedig maradtunk. Bizony sírtam, és ezzel nem is voltam egyedül. Foltoska nagyon kezdett keresgélni, gürrögni a farakások alatt, mellett és a sufniban is. Pici Sanyika maradt itt neki egyedül, akit bizony a nagy keresgélésben magára hagyott. Sanyika ennek nem kis hangot adott és éktelen nyávizásba kezdett a sufni előtt. Felkaptam és megnyugodott. Na de hol lehet Anya? Kerestük, megnéztük mindenhol, de nem találtuk. Ezek után az izgalmak után, nem akartam Sanyikát egyedül hagyni, így hát behoztam a házba. Bent érdekes módon nem nagyon tűnt fel senkinek, hogy ismét egy picuri cica van a házban. Sanci először a fotel tetején kuksolva figyelte a bentieket, majd beraktam a cicamínóba, hogy pihenje ki magát.

Nem kellett neki kétszer mondani. Azonnal mély álomba szenderült. Mint ahogy körülötte majdnem mindenki...

Kis idő múlva Folti anyó is előkerült, de megvártuk, míg pici Sanyi felébred és csak akkor vittem ki Foltihoz. Volt nagy öröm és azóta tényleg nem hagyja magára Folti Sanyikát! :)))

Bent pedig folytatódhatott a délutáni szieszta:

 
Prémium? Én nem is tudom, tényleg próbálkozzunk-e jövőre a dinnye termesztéssel... Ma Peti felvágta az utolsó három közül az egyiket, és még nem is nyilatkozott, hogy milyen volt. Csak annyit kérdezett, hogy hova dobja a többit? :(
Pedig kinézetre nem is olyan rossz!