Az érzéseim? Most? Huhúúú, de rosszak. Jelen pillanatban azt hiszem, úgy tudnám ellátni és felépíteni az életemet, ha nem dolgoznék, vagy legalábbis itthonról tehetném. Vagy esetleg max. 4 órában.
Nem részletezem, mert majd csak visszarázódom a mókuskerékbe, de... Reggel korán kelés, majd ellátni a cicákat, kutyákat, magunkat. Rohanás dolgozni, ahol semmi sem jó. Egyik testhelyzet sem kényelmes. Hiába rakom fel a lábam, nem jó, ha lent van a lábam, akkor meg lóg, szintén nem jó. Az odáig vezető út is nagyon hosszú volt. Azt mondta reggel a doki, hogy használjam a lábam, innentől rajtam múlik minden. Szóval nem is panaszkodom emiattt!
A gomba, illetve a viszketés miatt már annál inkább! Még mindig baromi csúnya az egész talpam. Egész nap viszketett, de nagyon... (Ha levettem a zoknimat, jobb lett egy kicsit, de akkor meg fázott a lábam...) A talpam most úgy néz ki, hogy piros, hámlós foltok vannak rajta. Azon picike hólyagocskák jelennek meg, amik iszonyatos módon viszketnek. Ha sikerül elvakarnom, a viszketés megszűnik és valami folyadék jön ki a hólyagokból. Bocsi, hogy ennyire részletesen leírom, de hátha valakinek volt már hasonló és tud esetleg segíteni, mert ez a kenőcs, amit kenegetünk, szerintem sz@rt sem ér! :(((
Folytatva a napot, munka után rohanás haza, este már sötétedésben hazaérkezés. Kutya, macska etetés, takarítás, alom tisztítás, épphogy sikerül Őket ellátni, nem hogy még a kertre maradna egy kis idő. És nem szólva a fogadtatásról, ami áll Süti mekegéséből, mikor elsírja nekünk egész napos bezártsági hányattatását, Foltos cicó virnyogásából, aki ekkorra már biztos nagyon éhes, aztán Zeusz, Vili, Lola és Ábel cicáink alom kerülgetéséről, mert ilyenkorra már úgy megtelik, hogy nem tudják hova végezni a dolgukat.
Mai kárként megemlíteném a cipőfelhúzós fotelt, ami mostanra már alig látszik fotelnek. De nem baj, tényleg nem tudok a szétszedő bajnokokra haragudni... Egész napra be vannak zárva egyedül!!! :(
Aztán eljön a nagyon este és kb. ekkor lenne időnk arra, hogy játszunk egy kicsit, labdát dobáljunk, vagy egyszerűen csak az állatkáinkkal legyünk. Cicóinkkal kicsit könnyebb, mert idesereglenek mellém az asztalra és ez nekik elég. De Süti és Masni többet igényel. Most épp Apa-gazdival Tv-znek a kanapén... :)
Azt hiszem mostantól nem tudok majd olyan hajde nagyon jó sztorikat bemutatni, illetve olyan sok jó fotót készíteni, mert egyszerűen nincs időm rá. A fényképező most is mindig nálam van/lesz, és igyekszem mindent megtenni, de... A hétvégékre maradnak majd a lényegi dolgok!
Már hajnalban iszonyatos égzengésre, villámlásra és orkán erejű szélre ébredtünk. Áldom az eszem, hogy Foltosékat bezártam a sufniba, legalább így tuti biztonságban voltak! Ha nem lettek volna ott, képes lettem volna az éjszaka közepén kimenni a viharba, Őket hajkurászni... Gyorsan becsuktunk minden ablakot és visszafeküdtünk aludni. Reggelre aztán láttuk, hogy nem kevés csapadék is lehullott az égből, legalább a locsolásra nem lesz gondunk egy ideig! :) Arra épp volt idő, hogy a kutyók megreggelizzenek a tarszon, majd megint rákezdett az eső.
Bent meg indulhatott a játék:
Cicóink a cicamínó biztonságában figyelték a kutyókat:
Itt még senki nem sejtett semmit. Zeuszra bíztam a csapatot. Elmondtam neki, hogy figyeljen a kistesóira és ha valami rosszat csinálnak, csak állítsa le Őket. Megkapta tőlem a felhatalmazást. Isteni cicókám nagyon figyelt, még a szomszédok kukkolását is felfüggesztette erre az időre:
Biztos nagyon próbálkozott! De nagyon jól tudom, hogy Sütit leállítani még Zeusz is kevés. Nagy-nagy szeretgetést és simiket kapott mindenki, mikor hazaértünk. Nem csak nekem, nekik is iszonyatosan nehéz volt a mai napjuk!
Nem beszélve Foltiról. Ma már talán nyugodtabb, de még mindig nagyon igényli, hogy vele legyek. Csak akkor eszik a sufniban, ha ott ülök felette:
Majd Sanyika játszadozni kezd, Én meg boldog vagyok, hogy jól vannak... Ma estére megint bezártam Őket a sufniba:
Este látszólag helyreállt a rend. Legalábbis állatkáink nagyon örülnek, hogy végre itthon vagyunk és úgy gondolják, ez csak egynapos dolog volt a részünkről.
Masnika cicákat őrzött a frissen felmosott előszobában:
Sütike miután elsírta bánatát, elterült a szőnyegen.
"Talán már porszívózni kéne..."
Hát igen, erre is lehetne időt szakítani. Addig is Masni besegít:
Vilike meg látott valami érdekeset a fotel mögött. Vagy csak a többieket kereste?
"Hahóó, hol vagytok?"
Zeusz pedig elégedetten és fáradtan pihengélt a nagy fix ablaknál:
Prémiumnak pedig Ábel, akiről egy igen érdekes fotót sikerült csinálni reggel:
Most pedig egy holnapi szebb és jobb nap reményében megyek el aludni!
Utolsó kommentek