Megint csak egy átlagos nap. Ok. mindig kitalálok valami érdekes dolgot, amiről írhatnék, de ma tényleg cserben hagyott még a fantáziám is. Reggel készülődés, majd munka, majd haza és a szokásos etetés, takarítás, játék. Persze itt írhatnék a kb. 1 órán tartó mosolyszünetünkről, de az meg végképp nem publikus...
Állatkáink mit sem érzékeltek eme összezördülésből. A kutyók ugyanúgy - vagy talán még jobban - rohangáltak a kertben, cicáink elevenebbek voltak, mint valaha... Najó, Süti és Masni, mikor pár csepp könnyem kigördült, iszonyatos módon próbáltak vigasztalni azzal, hogy nyalogatták az arcomat. Ettől meg ugye csak nevetni lehet... Hiába! Azonnal elszáll minden haragom és elkeseredésem, ha ilyen kis vigasz csapat vesz körül.
(Köztünk is rendeződött minden félreértés. Konstatáltuk, hogy mind ketten feszített tempóban élünk és sosem pihenünk. Ezért meg azonnal pattanunk minden apró dologra...)

Ennyi bőven elég a búbánatból. A mai képek is csak a vidámságra sarkallnak!
Kutyók reggel és este is rágcsáltak. Már olyan szottyos a rágicsájuk, hogy mostantól szinte minden percben előkerül és bizony nem nyugszanak addig, míg teljes egészében el nem rágcsálják... Ezt a tevékenységet meg ugye csakis a kanapén lehet elvégezni! :)

Más ma esti szórakozások: Süti és a szőnyeg.

Masni és a macsekok őrzése:

És a cicák: Zeusz

Vilmos:

Loli:

És Ábel, megint eszik! :)

Prémium képünk azért ma is van! Nem is akármilyen! :)
A zöld paradicsomjaink egészen más formában. Anyukámtól kaptam a mai felvételt. Na meg magát az egész tettet, mivelhogy eltette az összes parit. Ugye, milyen szépek? :)