Reggel nem csak a szokásos kis cókmókunkat vittük a munkába, hanem Milu kórházi pakkját is. Délután ötkor eljöttünk a melóból és bevonultunk a János kórházba. Felmentünk a korábban megbeszélt első emeletre, ahol csodálkozva nézett ránk a nővérke, hogy a listán nincs is rajta Milu. Aztán felcsillant a szeme, hogy talán a másodikra kell felmennünk!
Fel is mentünk és ott regisztrálva is volt Milu. Egyetlen baj volt, hogy összesen egy szabad ágy volt, és hogy ha éjjel történik valami rendkívüli esemény, akkor az új beteget nincs hová lefektetni! Gyorsan le is csaptunk a váratlan lehetőségre, hogy akkor mi inkább hazajövünk! El is engedtek, csak előbb még a korábbi leleteket bemásolták a számítógépbe, hogy ne hajnalban kelljen még ezzel is foglalkozni.
Pont ekkor jött egy család nagy dérrel-dúrral, hogy ők itt nem maradnak, és kivonultak. Felszabadult egy ágy, így Milunak maradnia kellett. A hazajövetel nagyjából 10 percen múlott.
Tehát Milu ott maradt a kórházban, kicsit pityergett, kicsit sírdogált, de ki fogja bírni az éjszakát.
Azért minden rosszban van valami jó. Most, hogy nincs itthon az asszony, bátran vacsorázhatom a kedvencem, a csokit, a ropit, meg a kólát! Nyami-nyami.
A reggeli indulás előtt kattintottam párat a kertben. Még van hó, középtájt a mamutfenyő. Remélem, hogy idővel majd az árnyékában ebédelhetünk!
Az oldalkert. Még nincs léc a kis kerítésen. A tölgyek majd árnyékot vetnek a kuttyokra, a betonlapok már a talajban lesznek, a raklapok pedig már csak emlékek lesznek.
Havas, latyakos tájon remek mimikrit biztosít a fehér-fekete bundaszín. A vakura nem készülhetett fel a természet, így Masni most kiemelkedik a háttérből. (A háttérben megy a haverkodás.)
Vaku nélkül mindjárt más!
Reggel, este és napközben is folyamatosan megy a küzdelem az aktuális koncért.
Most épp Süti lett a győztes amit ördögi mosollyal nyugtáz!
Masni nem búsul, hanem megpróbál imponálni nekem
Az előző képen már látszott Lola, aki épp valami szöszt noszogat. Hátha menekülni kezd és akkor el lehet kapni!
Ábel figyeli Lola próbálkozását. Háttérben a kutyakakikaki-összeszedő wc papír és a régi télikabátom és egyéb kincsek.
Vilit sem hagyja hidegen a ma esti szöszhajsza,
de Zeuszt viszont igen.
Ennyit mára a Nagy család életéből.
Utolsó kommentek