A Nagy család élete

Lassan megint eljön az az időszak, mikor nem történik velünk semmi különös. Itt a tél, ma is egész nap esett az eső, majd havas-eső, a kertbe sem tudtunk kimenni. Na Én nem is akartam, csak Peti esetleg léceket festeni vagy picike földet egyengetni... Az idő közbeszólt, így maradt a pihengélés! :)
Ma is elég sokáig tudtam pihenni. A reggeli etetés után visszafeküdtem, és próbáltam aludni is. Ezzel csak az a baj, hogy a jobb vállam nagyon fáj, így azon az oldalon nem megy a dolog. ( Már rájöttem, hogy mi okozza a fájdalmat: A műtét előtt volt a vállamnál egy támasz és kérdezték is, hogy az jó helyen van-e, mert hogy majd megdöntik az asztalt és az fog engem tartani... ) A bal oldalon, az alsómnál érzek valami izomlázszerű fájdalmat, de az még most is rejtély, hogy mitől van. Hason egyenlőre nem szabad, szóval max. hanyatt tudnék igazán pihenni, de azt meg egészen pici korom óta utálom. Hát ez van, de ez nem is panasz ám... :)

Na azért délutánra mégiscsak kitaláltunk pár ténykednivalót. Ismerőseim körében sokan elkezdték fel- ill. kidíszíteni a házaikat. Jön advent és karácsony... Én még kicsit félve gondolok a karácsonyfára, mert nem tudom, kis ördögfiókáink mit is fognak szólni a dologhoz. De ma az adventi koszorú csak kikerült az ajtóra. 2 is van: Egy kinti és egy benti. A kintit még tavaly vettem, mikor ideköltöztünk. Nem volt olcsó, de ahogy mondták nekem, örök darab! A bentit pedig régebben vettem, még a panel lakásunkba. Kisebb is és szerényebb is. Oda ez illett...
Másik mai "ténykedésünk", hogy átballagtunk bátyámékhoz. Sógornőm névnapját ünnepeltük meg szerény, családi körben. Igaz, hogy csak a jövő héten lesz a napja, de valahogy most volt alkalmas mindenkinek. Nekem kicsit nehéz volt átsétálni, de még jól is esett a friss levegő. Nagyon lassan és odafigyelve lépkedtünk a sötétben és sárban, de épségben oda, majd vissza érkeztünk! :)

Itthon pedig rendet tettünk a kutya manók között, ugyanis elég csúnyán, morgósan összevesztek a rágicsájukon. Mikor rájuk szólunk abbamarad a morgás és vicsorgás, de... nem állhatunk állandóan felettük. Elvettem hát a rágicsát és Petivel szétszedtük avagy kibeleztük. Masni megkapta a külsejét, amit eddig is rágicsált, Süti pedig a belsejét, így azt hiheti, Ő kapott egy vadi újat! :) Nem tudom, talán hagyni kéne, hogy maguk lerendezzék, de érezni azért, mikor az a morgás, tényleg veszekedés és nem játék! Na meg Mi vagyunk a főnökök!!!

Ennyi "semmiség" után a képek:
Reggeli hancúr bandik:

És akik még pihennek:

Ki tud a legközelebb feküdni Anya-gazdihoz: Én meg közben majd leesek az ágyról! :D

 
Aztán fordult a kocka:
A jóól kipihent kutyók megismételték a tegnapi kanapés hancúrt:

Aztán persze kikéreckedtek a kertbe.
Most már igazából csak Ők mennek, Mi inkább a meleg házban maradunk...

Cicóink pedig már pihengélnek. Lola és Vili között még mindig dúl a nagy szerelem. Ha egyikük lepihen valahova, nem kell sokat várni, hogy megjelenjen a párja:
Akár a fotelokon...

Akár a cicamínón:

Aztán csak reménykedhetünk, hogy a cicamínó kibírja a töblet súlyt! :D

Mielőtt még elfelejtem: Az ajtódíszeink!
Kint:

És bent:

Prémium képünkön ma Vilmos főherceg, a megtépázott "ál" pálmafák alatt: :D