Ketten is gyógyulunk most itthon, de úgy néz ki, Lolinak lényegesen gyorsabban megy a dolog. Mondjuk tegnap éjjel még igencsak kótyagos volt szegénykém, de reggelre mintha elfelejtette volna az egészet. Éjszakára bevittük magunkkal a hálóba és kizártuk a többieket. Azért volt erre szükség, mert Ábel és Vilmos pont tegnap éjjelre szervezték az e heti száguldozó és cikázó bajnokságukat. Ebben Lolika is részt vesz alkalmanként, de most gyenge volt hozzá... Na a lényeg, hogy Lolika be is bújt Apa-gazdi éjjeli szekrénye alá aludni, majd hajnali 3-kor gondolta úgy, hogy most már elég a pátyolgatásból, és az ajtó kapargatásával jelezte, hogy Ő kimenne. Kiengedtem hát, Én meg visszafeküdtem aludni... 
Attól féltem még egy picit, hogy majd ha teljesen magánál lesz, akkor zavarni fogja a kötés és elkezdi magáról leszedni. Vagy esetleg a többiek próbálják meg piszkálni. De egyik sem történt! Lolika ugrál, szaladgál és játszik a többiekkel. Néha nyalizza a pocakját, de egyáltalán nem kötés letépési szándékkal! :)

Hogy Én mennyire gyógyulok, afelől most este vannak kétségeim. Eddig azt gondoltam, nagyon jól haladok. Ma reggel is visszafeküdtem és majdnem délig aludtam is. (Persze, hogy a kutyák áldásos társaságában) Viszont most este kicsit fáj a pocakom. Olyan alsó hasi fájdalom, mint azelőtt néha. Mondta ugyan a doki, hogy lehetnek fájdalmaim, de eddig nem voltak és úgy gondoltam, akkor megúsztam az egészet... Mégsem! :(

Apa-gazdi ma igazán sokat dolgozott. Az idő is kedvezett, így a szokásos garázsban festegetésen kívül a kertbe is kimerészkedett. Hordott egy kis földet, mert kértem, hogy az első-oldalsó kertben, a ház mellett is legyen ugyanolyan magas a szint, mint a kocsibeállónál. Most csak pár talicskával hozott földet, de ez is valami! Aztán délután volt a tüzépen is. A múltkor ugyanis elszámolta magát és kevesebb lécet hozattunk, mint kellett volna. Most Szilárd barátunktól kölcsönkapott dekor-fűrésszel felszerelkezve ment a léceket megvenni. Ott helyben elkezdte felszeletelni, hogy beférjenek a kisautóba. Még segítsége is akadt, azt mondta: Nagyon kedvesek voltak! :) Aztán itthon folytatta a "szeletelést" már méretre és le is smirglizte a végüket. A festésre már nem maradt este idő, de egy jutalom hajvágásra igen a részemről. Általában 1cm-re vágom Peti séróját, de ma, mikor igazítottam a végén, sikerült ezt a 4mm-es állásban megtennem... Hoppsz... :( Kis tanakodás után, az egészet letoltam a kisebbel. Mondjuk jó lett volna, ha ezt nem télen próbáljuk ki, de... Megint csak ez van... :(

Képeink a munkáról:
Reggeli festegetés, amit Én szinte végig aludtam...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd egy kis földhordás: háttérben a tavasz óta hatalmasra nőtt Leyland ciprusok. Úgy gondoltuk, minimum a duplájára fognak nőni. Hát Ők túlszárnyalták a gondolatainkat! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És ahova a föld került:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kutyáink is iszonyat módon örültek, hogy Apa-gazdi kint van. Amúgy Masnika állandóan hisztizik és be akar jönni a kertből, csak hogy a közelünkben legyen. Ha ki is megy a dolgát végezni, már kb. 5 perc után az ajtóban ugat a kis fejhangján... :(
Ma viszont nagy volt az öröm és a futkosás! 

Manitu mintha hamar kifáradt volna...
Hátha egy kis kérleléssel rávehető még egy kis játékra! :)
 

Aztán mikor Apa-gazdi egyengetni kezdte a földet....
Hamar fel is adta! :)
 

Vilmos és Ábel az éjjeli rodeó után, mint akiket fejbe vertek, aludtak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lolika és Zeusz kicsit mozgolódtak reggel, aztán Ők is álomba merültek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délutáni műszakos képeink: :) Apa meghozta a léceket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Masnika nagyon örült volna egy kis autózásnak. Be kellett érnie egy kitolatással! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd Apa méreget és szeletel...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Levezetésképpen pedig smirglizett. A papír felhelyezésénél Ábel segédkezett!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A garázsban dolgozókat megint csak bentről őrzik.
Kutyók az ágyikóban, cicók a rég volt fotelokon:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na így tényleg könnyű a gyógyulás. A szerelem csak erősödött! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Esti adaléknak lejátszottam a gépen egy macska-párbeszédet. Azt mondják, ha az állatkák érdeklődni kezdenek, akkor igaziak a hangok a felvételen.
Ezt Mi ma bebizonyítottuk.
A gépben nyáviztak a cicák, a mi manóink pedig sorban gyülekeztek! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2 érdekes kép a prémium!
Vilmos, aki majd lefolyik a székről álmában...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Süti és a tanácstalan arckifejezés...