A Nagy család élete

Tegnap azt írtam, hogy mától minden csip-csup dolgot beleírok ebbe a naplóba...
Hát lássuk:
Azt terveztem, hogy ma, miután kivittem Petit a buszhoz, elintézem a végső karácsonyi "bevásárlást". Aztán mikor felkeltem kótyagosan, fáradtan... már nem így gondoltam. Csak arra vágytam, hogy visszaérjek és aludjak egy nagyot! így is tettem! Még dél előtt Süti ébresztett. Addig ugye velem aludtak, de egyszer csak uncsizni kezdett vagy nem is tudom, de minden áron azt akarta, hogy keljünk fel és játszunk. Ők kimentek hát a kertbe, Én pedig összeszedtem magam. Egy zuhany után tényleg más színben láttam a világot. Kint sütött a nap és hideg sem volt, az Én kedvem is jobb lett egy kicsit.
Aztán meghozták a hétvégén rendelt tápokat. Hihetetlen számomra, hogy már rögtön az első napon megkaptuk. Az eddigi szállítóinkkal ugyanis nem igazán voltam megelégedve. Össze-vissza időpontokban érkezett a csomag, olcsónak sem volt nevezhető, bla-bla-bla...  Ők viszont: Az ajtóig hozták a csomagokat, udvariasan megvárták, míg végig ellenőrzöm, hogy minden megvan-e, és még ajándékokat is kaptunk a sok rendelésre való tekintettel. Kaptunk 2 rágicsát és egy köteles labdát. Na meg az egyik gyártó jóvoltából egy téli szettet. Nevezetesen egy pár kesztyűt, sapkát és sálat. Egészen szép és jó anyagból van! :) Köszönjük!
Az ajándékok közül kutyáink csak a köteles labdát kapták ma meg, és ez is volt nekik a legörömtelibb. Egy ideig huzavonáztak, aztán Süti teljesen kisajátította és mindenhová hurcolta, rágcsálta, vonszolta és rángatta! Még most este is játszott vele, na meg igyekezett mindenkit elkergetni mellőle! "Na nehogy már Ábel is megszaglássza!" :)

Aztán elérkezett a délután, amikor indulni kellett a dokihoz. Előtte még cica etetés, kis takarítás és indulás! Mivel elég hülye időpontot kaptam, nem tudtuk megszervezni Peti hazajutását nélkülem. Ő kapva-kapott az alkalmon és ez idő alatt elment moziba. Utólag azt mondja, ritka nagy baromság volt a film, de legalább nem a váróban ücsörgött velem... Utána találkoztunk és együtt robogtunk hazafelé a manókhoz.
Na és hogy mi volt a dokinál? Megvizsgált, beszélgettünk... Minden rendben van! Megkaptam a szövettani eredményt is, ami azt bizonyítja, hogy tényleg endometriózis volt bennem nem kis mennyiségben, de a lényeg, hogy szó sincs rosszindulatú dologról! :)
A következő lépés, hogy fel kell keresnem egy harmadik orvost (Endokrinológust?), aki majd eztán kezelni fog. Előreláthatólag 6 hónapig havonta fogok kapni injekciót. Állítólag emiatt majd nem fog kiújulni az endo... A kezelés végén pedig már indulhat is a stimuláció, azaz a lombik projekt! :)

Azt hiszen tényleg elég sokat fecsegtem már megint, szóval jöhetnek is a képek:
A híres, nevezetes köteles labda!

Még a szerelmeseink is felkeltek a ricsajra. Pedig előtte olyan tündérien ölelkeztek...

A labda után Ábel is érdeklődött:

Aztán a labda kisajátításra került... :)

Akik hoppon maradtak: Vígasztalódtak a bújócsővel!

Egy idő után már mindenki csak figyelt...

Estére pedig kidőltek! :)

Prémium? Vagy már uncsi? - Szerelem! :)