Nehéz szavakba önteni az érzést, amit most érzek. Na meg, mikor ma délután megláttam Zeuszkát! :) Ott kezdem, hogy ma reggel felhívtam a dokit. Azt mondta, jól van a cica, de ha nem ragaszkodunk hozzá, hogy ma hazavigyük, akkor maradnia kéne még egy napot. A higiénia szempontjából, na meg hogy pihenjen. Természetesen Mi azt szeretnénk, ami Zeusznak a legjobb, belementünk tehát, hogy maradjon. Látogatni viszont lehet, így délután meg is tettem. Elkéreckedtem a melóból és bementem az egyetemre. Egy nagyon élénk és érdeklődő cicuska kukkolt ki a ketrecből. Megszagizta az ujjamat, majd előrébb jött és dugta a buksiját! Még egészen kikukucskált a ketrecből.. :) Sokkal jobban van a kis manó! És igenis, megismert!!! :) Ezt biztosan állítom, nem csak az "anyai szívem" mondatja velem.
Megmutattam neki a vizet és a kajcsiját, ami oda volt készítve. Először csak az ujjamról nyalta le, aztán már a tálból is ivott és evett. Nagyon sokáig ivott, szerintem vagy 5 percen keresztül... A kajás tál is elég érintetlennek tűnt. Na de most, így Anya-gazdi biztonságában, Zeuszka jóízűen falatozott. Sajnos nem sokat, de kezdetnek úgy gondolom szuper! Próbálta magát nyalizni is, de a tölcsér miatt ez nem nagyon sikerült. Kicsit zavarja is azt hiszem, és mint megtudtam éjjel sikeresen leoperálta magáról. Igaza van, hát hogy lehet egy ilyen antennában aludni??? :D Na de a fertőzésveszély miatt sajnos tényleg kell!
Miután olyan jól befalatozott, megmutatta nekem az ideiglenes otthona minden zeg-zugát, lefeküdt gondolom pihenni. Én nem is vettem észre, hogy hogyan repül az idő. Már több mint fél órája voltam bent nála. Sajnos mennem kellett vissza dolgozni. Megsimiztem, megpusziltam, majd visszazártam a ketrec ajtaját. Lehajoltam a kabátomért és a táskámért, és elindultam. Akkor láttam csak, hogy édesen a kis űrsisakjában nyomakodott a ketrec ajtónak és csodálkozva nézett: Esküszöm, mintha kérdezte volna, már mész? Közben is sírtam kicsit, de itt már nagyon. Annyira nehéz volt otthagyni. Még egyszer megsimiztem és puszilgattam. Aztán mondtam neki, hogy pihenjen, próbáljon meg egy nagyot aludni! :)
Hülyeség, tudom... De még most is érzem azt a boldogságot, hogy biztonságban tudhatom Zeuszt, nem kell aggódnom és tudom, hogy már nem fáj neki!!! Egyre jobban lesz és végre tutira tud pihenni is! :)

Itthon is várja már mindenki haza Zeuszkát. Mondtam is nekik, hogy holnap már nem cincoghatnak, mert hazajön a főnök! :) Sok minden nem történt velünk. Apa-gazdi beült este a kádba, az összes manó pedig köré sereglett. Vilmos még a vizet is megcsodálta. Hála az égnek, nem esett bele! :D
Kutyókák pedig desszertként megint salátát kaptak, amit igen gyorsan befaltak! Majd a tűzhely mögött megtaláltam nekik a régen látott sárga sípolós kacsát. Volt nagy öröm és játék dobálás, majd rágcsa! :)

Sok-sok képet csináltam ma is!
Zeuszka: "Itt lakom most Anya!" :)
 

"Ez a tölcsér nem annyira kényelmes..." :(

Evés:

 

És a hosszan tartó ivás:

"Nagyon finom!!!!" :)

Az alom sajnos eddig érintetlen maradt. Aki engem beengedett, nem tudta megmondani, hogy volt-e már produktum, mert nem ott dolgozott... :( A "ketrec" végében viszont láttam egy kis nedvességet, talán oda sikerült. Nem tudom...

Itthoni maszatkák: Az ikrek nem merészkedtek a sok-sok víz közelébe...

Bezzeg Vilmos! :)

Kutyikáink mai estéje a kacsával: A kanapén...

És a szőnyegen...

Prémium képünkön ma Loli: A legújabb fogyókúrázó a családban!
Csak egy kicsit nem figyeltem oda a kisasszonyra és olyan édesen kikerekedett. :D
Na nem kell drasztikus fogyira számítania, nyugi! :)