A mai napunk elég nagy feszültségekkel volt teli. Legalábbis az Én részemről biztos. A reggel még csak-csak eltelt valahogy... Aztán beértem a melóba, ahol éppen festettek!!! Hát Én nem értem, ki volt az az agyament, aki munkaidőben szervezte oda a munkásokat. Még Ők is mondták, hogy tudtak volna szombaton is jönni... A bútorok össze-vissza tologatása még hagyján, de hogy egész nap azt a szagot kellett szagolnunk...?!? Mert hogy hiába szellőztettünk óránként - amikor mellesleg, besüvített a fagyos szél -, estére bizony iszonyatosan fájt a fejünk! :( 

Peti ma bement a melóba. Na nem dolgozni, mert azt már nem kell neki. Hazahozta a kis cuccait, megbeszélt pár dolgot az illetékessel, majd várt a papírokra. Várt, várt, várt... Majd mondták, hogy mivel a főnöknek is alá kell írnia, ezért max. csak holnap veheti át őket. így hát hazajött. Csak kicsit hamarabb, mint szoktunk...

Én még maradtam, mert ugye azok a mínusz órák még mindig megvannak. Ismét vonattal jöttem haza, ahol volt egy kis kavarodás a 2 szemnyi hótól, ami leesett. Nevezeten egy járat ki is maradt és a következőn tolongott a sok ember. Nekem ugyan szerencsém volt, mert egy 5 perccel később induló vonaton ültem nagy kényelemben! :)
Csak itthon hallottam, hogy nagyon jól döntöttem a vonat ügyében, mert hogy a metró sem járt egy szakaszon. Ez egy ilyen nap volt, mindenhol fennakadásokba ütközött az ember.

Itthon aztán nagy-nagy üdvözlések közepette etettem a manókat, vettem ki a postaládából még egy befizetendő csekket, majd álltam neki holnapra ebédet és vacsit sütni. Mit mondjak? Igen fárasztó nap volt. Kb. este 8-ra tudtam úgy, ahogy leülni a géphez, de már rohantam is tovább, mert Süti bűn rosszul viselkedett. Nem fogadott szót, felugrált a konyhapultra - mármint a tappancsát tette fel -, és még a nappalit is megtisztelte pár cseppel. Nem tudom, mi ütött belé, nagyon régen nem csinált ilyet.
Pedig iszonyatosan nagy dicséret és puszika járt azért, mert már második napja nem kell utánuk takarítani az előszobát hazaérkezéskor! :)

Úgy érzem, megint sokat locsogtam... És a nagy-nagy hóesésről még nem is írtam. Nem maradt meg belőle semmi, pedig elég vészjóslóan szakadt délután a fehér csapadék!

Jöjjenek inkább a képek:
A hóesés és a - csak picit - havas kert:

 

 
Cicókáink: Nem voltam itthon, az asztalomnál garázdálkodtak...

Vilmos Apa-gazdi székéből aszisztált:

Lolika itt még nem volt olyan élénk... :)

Aztán hazajöttem és már pattantak is a pultra. Várták a vacsit rettenetesen! :)

Ma is volt egy kis csemege. Egy kicsit szottyadt banánt karikáztam fel a kutyiknak...
Szépen leültek és várták a finomságot:

Persze Vilmos is beugrott a képbe! :)

Aztán szépen sorban elfogytak azok a karikák:

Prémium képen az ikrek: Azt hiszem a kutyikat lesték, mikor tanultuk az "ül"-t. :)