Budapest Time
Fáradt vagyok... Nem csak testileg, lelkiekben is fárasztó volt a mai nap. Reggel semmi különös, ám délben már felpörögtek az események. Kezdve onnantól, hogy mit ebédeljek, hol vagy honnan hozzam? Ez megoldódott, mikor Ágnes kolléganőm amúgy is kiszaladt a "csirkésbe", gyorsan kértem hát tőle ebédet! :)
Ebéd és egy adagnyi papírmunka után, elmentem megint a nadrágos, öltönyös boltba, ahol tegnap jártunk Petivel. Ugyanis az ott vásárolt nadrágokat fel kellett hajtani, amit mára ígértek. Meg is kaptam, és még 2 övet is vettem szeretett férjemnek. Igaz, csak egyet "engedélyezett", de olyan szép volt mind kettő, nem tudtam választani... így megkapta ajándékba: tőlem, neki! :)
Aztán vissza a munkába, majd megint csak elkéreckedtem hamarabb. Ugyanis ragaszkodom a telefonszámomhoz. Anno, kb. olyan 10-15 éve, mikor megvettem életem első mobilját és kaptam vele egy számot, még nem is sejtettem, hogy ennyire "megkedvelem". Persze a készülék sokat "változott", de a szám mindig megmaradt. Legutóbb is átestünk egy számhordozásos mizérián, mikor Peti volt munkahelyén egy flottába kerültünk. Nevezetesen céges lett a számom, ezért egymást ingyen hívhattuk. Na most, hogy eljött eme cégtől, Én bizony kérem vissza a számom! Kaptunk is egy papírt, meg egy utasítást, hogy fáradjunk be vele a nevezett szolgáltatóhoz, hogy megkapjuk és kedvünkre hordozzuk tovább a számot. Na ezt gondoltam Én ma megtenni... Besétáltam az ügyfélszolgálatra, mutattam az aláírt és lepecsételt papírkámat, majd mondtam a számot is. Ezután visszacsúsztatták a papírt és közölték, hogy ez egy kiemelt cég, és emígyen csak és kizárólag a kapcsolattartó intézhet bármit is. Kicsit pipa lettem... Aztán a számla egyenlegem felől érdeklődtem, de ekkor már csak egy fejcsóválást kaptam és egy mondatot: Ezután már semmire nem tudok válaszolni, hölgyem! :( Azonnal telefonáltam Petinek, aki a volt cégbe az ügyintézőnek, aki most éppen nem volt elérhető. Húúú, de szuper! Azért átmentem még az újonnan kiválasztott szolgáltatóhoz informálódni. Ott egy tényleg nagyon kedves ügyintézőt fogtam ki, aki mosolyogva adta tudtomra, hogy előbb az mostani szolgáltatónál kell lezárni a számlámat, persze csak ha ragaszkodom a számhoz. Igazából nyithatnánk egy új előfizetést, csak akkor míg át nem viszem a számom, addig két felé fizethetnék.
Ez az egész kb. másfél órámba telt, nem szólva a sok "sétát", amíg a bevásárló centerben bolyongtam! "Dolgom végeztével" hazajöttem...
Nagyon jó volt végre hazaérni. Látni Apa-gazdit, átölelni és mesélni... Látni a manókat, akik kajcsiért jelentkeztek. Apa-gazdinak nagyon tetszik mind a két öv, így nem kaptam leszidást a plusz kiadásért! :)
Most este pedig megtudtuk, hogy mikor Peti eljött a cégtől, direkt kérvényezték a telefon szolgáltatót, hogy a mi két számunk ügyében eljárhassunk saját magunk. Amit vissza is igazoltak. Szóval holnap reggel folyt.köv.
Most pedig gyorsan a képek:
Reggel bújás Apa-gazdihoz: "Mert tudjuk, hogy ma is itthon marad velünk!" :)
Azok a kis fáradt kutyókák! :) Tán a reggeli hisztitől...
A nap folyamán persze volt vadóckodás is... De a gömbölyödés is jellemző ám! :)
Egyik fotel:
Másik fotel:
Közben pedig kint a hóban: :)
Napsütéses, havas kert:
Cica manók, bent a házban:
Este még egy kis birkózás:
Majd hazajött Anya-gazdi: tobzódás a garázs ajtó előtt! :)
Prémium képen Lola: "Ne már Apa, ne fotózz folyton!" :)
Utolsó kommentek