Mit is panaszkodom Én itt???
Ma reggel érdekes dolgot művelt velem az élet: Reggel átsegítettem egy gyengén látót az úton, aztán előttem haladt egy kerekesszékes pasi. És ha ez nem lenne elég, még szembe is jött velem egy furcsán lépkedő ember. Ledöbbentem és rádöbbentem! Én nyavalygok, mikor teljes értékű életet élhetek? Néha fáj a fejem és fáradt vagyok, de ennyi...
Ezentúl sosem panaszkodom!!! :)
Ezek után semmi extra nem történt. Dolgoztam, Peti is dolgozott, délután bevásároltam a vacsihoz, majd irány haza! :) Kutyók és cicók nagyon örültek, fel-alá cikáztak mikor hazaértünk. Vacsi után még májkrémeztünk is. Imádják!!! Kivétel Ábelt, Ő valamiért nem rajong úgy, mint a többiek. Leültem szépen a gépemhez és sorban nyalizták le az ujjamról a finomságot. Kutyóknak nagyon jó gyakorlás ez arra, hogy ne kapjanak a falatra már a levegőben, mert jelen esetben a májkrém az ujjamon volt, ami teljes egészében eltűnt a szájukban! :D Ügyesek voltak nagyon, még felszisszennem se kellet... Egy picike fájdalmam sem volt! :)
így hétköznap sajnos nem lesznek hosszúak a bejegyzések, de ha eljön a hétvége...! Nem győzöm majd a sok témát: Most, hogy nyakunkon a tavasz! :)
Májkrémezős képek:
Cicók az asztalon:
Kutyók lent - többé, kevésbé - türelmesen:
Nyali! :) Nyamiiii...
Kínáltam Én Ábelnek is, de köszönte... most nem!
Prémium: A tegnap este... Anya-gazdi körül a gépnél! :)
Utolsó kommentek