Szürke hétköznap volt a mai... A napomat ugyan bearanyozta az indiai ebéd és vacsora, olyannyira, hogy a vacsi is elfogyott még a melóban. Egyszerűen nem tudtam vele várni, míg hazaérünk. :D
Aztán nem hinném, hogy ettől, inkább a hormonoktól nagyon ingerült és ideges voltam egész hazafelé úton és utána. Eszembe jutottak Evi szavai a fejemben, hogy ne próbáljam irányítani... Ugyanis megpróbáltam, de ettől csak még idegesebb lettem. Aztán hagytam és inkább csöndben maradtam, nem morgolódtam még a bajszom alatt sem. Ez hatott! :) Itthon leültem a gép elé csak 10 percre. olvasgattam, játszottam egyet és rendeződött a helyzet. Addigra már a manókhoz is volt türelmem. Tudom, tudom... Azt írtam, hogy nem panaszkodom. Ez nem is az, csak érdekességként írom. Na meg azért, hogy elmondhassam: Petinél csodásabb és megértőbb pasival már régen találkoztam. Annyira figyel rám és segíteni próbál, pedig igen elviselhetetlen tudok lenni ilyenkor! :( 

Ezen kívüli esti programjaink inkább az állatkákról szóltak. Labdadobálás Sütivel, rohangálás, futkározás, hogy a ház is beleremegett! :D Majd kaja és rágcsa a kutyiknak.
Egy idevágó dicséret a kutyiknak: Ma az előszobában alig kellett takarítani. Csak egy kis tócsa fogadott minket, azon kívül semmi több! :) Édeseim, annyira ügyesek, biztos egész nap tartogatják a tartogatni valót, de azért a végtelenségig sem lehet...

Most gyorsan a képek, mert Zeusz megjelent az ölemben, így pedig nehéz gépelni... :)
Szépséges cicukák:

Labdázás Apa-gazdival:

"Apa, dobd megint!" :)

Futáááás:

Masnika amolyan kísérőként volt jelen. Mindig odafutott, majd vissza. Már meg sem kísérli megszerezni a labdát. Az úgyis a Sütié lesz...
Visszafelé:

Rágcsák:

Hamm! :)

A nagyot rágva:

Prémium kép: Loli esti tornája. Hátsó lábbal orr érintés... :)