Ritkán van ennyire mozgalmas és zsúfolt hétköznapunk. Hogy április 1.? Áááá, arra nem volt időnk! :D Mármint tréfálkozni. :) Tettük az eltervezett és hirtelen jött dolgainkat, élveztük és néha nem élveztük a napsütést és a vele járó meleg időt.
Kezdem az elején, aztán szépen sorjában:
Reggel korán keltünk, hiszen még tegnap lebeszéltük a mulcs "lelőhelyes" emberrel, hogy Ő is korán bemegy dolgozni és vár minket. Siettünk itthon, mindent rendben elintéztünk, majd egészen könnyedén eljutottunk Kőbányára. Asszem már fél 8-ra ott is voltunk. Vettünk megint 5 zsák mulcsot, amit sikeresen bepréseltek nekünk az autóba. :) Ezután irány a kertészet, ahol akció volt ma, na és Hortenzia! :) Igazándiból nagyobb választékra számítottam, de végül is sikerült mind a 4 féle színhez hozzájutnom. Ugyan a rózsaszín és a piros fajtákból a legutolsókat hoztam el, de végül is megérte! :) Peti is jött és ha már ott voltunk, eszébe jutott, hogy miért nem veszünk ágyásszegélyt is, ha már egyszer akciós ma minden? Nosza! Vettünk abból is 5 gurigát. Aztán már csak a kocsiban jutott eszünkbe, hogy a fóliát elfelejtettük, de sebaj, azt majd máshol beszerezzük. Vettünk még plusz 3db fehér hortenziát a kolléganőimnek is rendelésre... El kell mondjam, hogy mint az oroszok, annyian voltak a kertészetben. Megszállták az emberek a helységet. És érdekes módon az eladók nagyon kedvesek és türelmesek voltak. Most vagy még nagyon korán volt és ezzel együtt kipihentek voltak, vagy alapból ilyenek és akkor annak nagyon örülök. Asszem ezentúl ezt a kertészetet részesíteném előnyben. Egyetlen hátrányként megemlíteném a parkolás nehézségeit. Nagyon kicsike kiépített parkolója van, azon túl viszont mindenki ott parkol, ahol éppen kedve tartja... Mi felmentünk valami dombtetőre, valami föld úton, de mivel mindenki ezt tette... Méltán gondoltuk, hogy ez helyes! :)

Mindezek után indultam volna haza, de már elég késő volt (kb.9 óra) és Petinek már esélye sem volt időben beérnie a melóba. Hogy azért mégis közelebb legyünk, elvittem Őt egészen a kapuig, így azért mégis könnyebb volt, mint tömegközlekedéssel! :)
Aztán már tényleg hazaindultam. Itthon kutyik nagyon örültek nekem, szegények azt hitték, végleg hazajöttem ma... Gyorsan kimentek a kertbe, futkostak, szaglásztak, de csak fél órára, mert nekem is mennem kellett dolgozni. Kipakoltam mindent az autóból, kivéve a 3db hortenziát a kolléganőimnek és indultam. Éppen a garázsból álltam kifelé, mikor csörgött a telefon és megtudtam, hogy a melóba megérkezett a megrendelt szőlő! Tegnap rendeltük meg, így még remélni sem mertem, hogy ez ilyen gyors lesz. De mégis... :) Mikor beértem, kicsomagoltuk, elosztottuk, majd lefényképeztem, átküldtem Petinek, aki nyugtázta, hogy jó lesz, majd visszacsomagoltam. 
Na de megint előre rohantam, nem volt ám ennyire egyszerű a melóba jutásom. Még a gyorsforgalmi út előtt elkezdett rám villogni és dudálni egy opel kombis autó. Először nem értettem, de gyorsan lehúzódtam... Aztán észrevettem, hogy a jobb hátsó ajtó kicsit nyitva van. Úgy félig... Elkezdtem kicsatolni a biztonsági övet, amikor a tükörben megláttam, hogy az opeles is megállt mögöttem, iszonyat gyorsasággal kipattant az autóból és már futott is felém. Illetve a jobb hátsó ajtóhoz. Becsapta, intett egyet és futott vissza. Én meg csak ámultam, hogy milyen rendes! Persze nagyon megköszöntem, kiáltottam, intettem és villogtam Én is. Nem hinném, hogy valaha olvassa majd a Mi kis blogunkat, de ezúton is nagyon köszönöm neki!!! 
Utam folytatódott, könnyedén beértem a parkolóba... Mivel már majdnem ebédidő volt, mire elértem a metróhoz, úgy gondoltam, útba ejtem a mára kiszemelt kajáldát és viszek magamnak ebédet. Telefonáltam a lányoknak, hogy mi a tervem, na így lett még 2 megrendelésem. :) Oks, továbbmentem egy metró megállót, bevásároltam a kajáldában és már tényleg úgy gondoltam, hogy mindjárt beérek. Ekkor azonban elhaladtam az egyik kedvenc férfi ruha boltunk előtt. Gondoltam bemegyek, megkérdem már, hogy mikor lesznek rövid ujjú ingek. És lám: már voltak is. Eleinte úgy gondoltam, csak kinézek párat, aztán persze, hogy megtetszett több is, amit leszűkítettem 3-ra. Ezeket már vétek lett volna otthagyni. Gyorsan kértem "engedélyt" Petitől, aki boldogan mondott igent! :)
Közben persze iszonyatosan sokszor leizzadtam, egyrészt a hormonok miatt, másrészt fel voltam pakolva rendesen. Rajtam 1 póló, 1 pulóver és 1 kiskabát, hátamon a hátizsák, kezemben a 3db hortenzia, 3 adag ebéd és 3 db ing. Érdekes, hogy mindenből 3 volt, nem? :) Ez csak most tűnt fel!

Valamit azért sikerült dolgoznom, még ha fél napot is... Pedig még délután is akadt pár intézni való. Kiderült ugyanis, hogy Petit elengedik szabira, így a kutyákat vihetjük majd 22-én műtétre. Hurrá! Mindenkinek ez a legjobb: Egyikünknek sem kell lemondania programot és mind a ketten a kutyákkal lehetünk majd utána! Mint megtudtam, még Márti doki néninek is jobb ez az időpont, szóval tök jó! Még délután is kiszaladtam a boltba vacsora ügyileg, a lottózóba szerencsejáték ügyileg és a papírboltba, Petinek bérlettok ügyileg. Köszönöm a kollégáimnak, hogy ilyen toleránsak voltak ma! :)

A napunknak azonban még koránt sem volt vége. Munkaidő végén rohantunk is a kisautóhoz, ahol kisebb kavarodás után meg is találtuk egymást. Peti ugyanis a melóban hagyta a telefonját, így nem tudtunk kommunikálni és két különböző helyen vártuk egymást egy ideig... Ettől függetlenül hamar hazaértünk. Már nem is kell mondanom: kimentünk a kertbe. :) Szőlő ültetés, füvesítés és locsolás volt a program. Megint besötétedett a végére, mégis olyan jó érzés már kint lenni. Majdnem 8 óra volt, mire bejöttünk és még nem volt teljesen sötét!!! Tök jóóóó! :)

Még pár érdekesség: 
Az egyik nem olyan jó. :( Már tegnap észrevettem, hogy az erkélyajtóban kosz van. Olyan, mintha elszáradt növények lennének szétszaggatva pont itt. Tegnap azt hittem, hogy a szomszéd biztos égetett és ide hordta a szél, mint pernyét... Ma már azért furcsáltam, hogy a "pernye" csak szaporodott, és csakis az erkély ajtó előtt. Rájöttem. Asszem. Illetve sejtem. Felnéztem és pont az ajtó felett van a tetőnk csúcsa. Rakattunk oda egy tárcsát vagy mit, hogy elérhetetlen legyen a belső tér, mégis most azt gondolom, hogy egy madár fészkelt oda be. A teraszon lévő kosz pedig a fészeképítés mellékterméke. Ez még nem biztos ugyan, de gyanús...
Másik "érdekesség" sem annyira jó: írtam tegnap, hogy aggódom egy kicsit Zeuszka miatt. Ugyanis mintha megint erőlködve láttam volna Őt pisilni... De ez még mindig csak gyanú volt, hiszen gond nélkül termelt elég nagy adagokat. Aztán tegnap reggel, mikor kiszállt az alomból, pár csepp vért találtunk utána a fürdő kövén. Ennek fele sem tréfa. Hívtuk is az orvost. Bár az is igaz, hogy azóta már 3x is láttam Zeuszt pipilni minden öklendezés, erőlködés és vércsepp nélkül. Szóval Márti doki néni is megnyugtatott minket, hogy ha jön a pisi, akkor nem lehet nagy gond, na meg kérdezte, hogy mit eszik. Az érdekes a dologban, hogy a gyógy-tápja ugye a Urinary. Viszont létezik ebből egy fokozott, erősebb változat, a High Delution (asszem). A múltkor valahogyan sikerült pont ilyet vennünk a sima helyett, ami most kapóra is jött. Egyenlőre nem kell rögtön antibiotikumhoz nyúlni, mivel megtörtént a műtét nála, ki fog ürülni hamarosan az esetleges homok vagy kő, a táp is tartalmaz ezt segítő hatóanyagot. Ennek azért örülök, bár fokozott megfigyelés alá vettem kedvenc cirmosunkat!
Most nem jut eszembe más megemlíteni való, de talán jobb is. Közelítek ugyanis a kisregény méretekhez... :D

Inkább képeket mutogatok, abból sincs kevés! :)
Reggeli tele autó:

A várva várt Hortenziák: Valószínűleg majd csak a hétvégén ültetem ki őket...
Addig a garázsban pihennek:

 

Délelőtt a kertben a kutyákkal:
Ismerkedés Foltossal. Most már tudjuk a befogadott kutyó nevét... :)
Lassan talán Masni is megbékél a szomszéddal:

 

Süti és az Ő sok-sok szaglászni valója:

Én pedig közben csak csodáltam az ébredező növényeket.
Piszke:

 

Meggyfa:

Berkenye:

Pici, de annál illatosabb jácint:

 

A házba lépve a következő látvány fogadott:

Tündér mini brigád! :)
Zeuszka is itt volt, csak nem fért a képre...

Ikrekről kijár még külön kép: Hiszen még mindig ünnepeltek... Vagy mi... :)

 

 
A Mi kis rejtelmes, kellemetlen "érdekességünk" :
Kosz délelőtt:

 

Még több kosz este:

 

Ugyanitt felnézve:

Közelebbről: Na? Lehetséges?

 

 
Térjünk is át a szőlőzésre:
Még a melóban, Petinek lefotózott szőlőink. Telefonnal készült kép...

 

Itthon ültetés:

Mire teendőim után kiértem, az egyik már a földben is volt! :)

 

A másikat már figyeltem:

Azt már Én is tudom, hogy el kell mocsarasítani a földet szőlő ültetéskor.

A helyükön: Tessék csak növekedni! :)

Levezetésnek, na meg mert még nem volt sötét: füvesítés!

 

Tény, hogy a munka oroszlánrészét Peti csinálja. Én igyekszem mindenben a segítségére lenni és a keze alá dolgozni. Úgy mint locsolóba vízet hozni, fejfájáscsillapítót adni, szerszámokat elpakolni, stb...

Ma nagyon sok kép volt a kertről és kevés a manókról. Talán ez így is van rendjén, hiszen most nagyon örülünk a kertnek. Ismerek olyat, aki egész télen nem is nézte a képeket, hiszen minden nap csak az állatkák voltak. Tényleg talán unalmasnak tűnhetett, de akkor "csak" ez volt. Mostantól azonban esély van a kertes képeink megunására is... :D 

Prémium képünkön egy gyönyörűséges vörös cica: Ábel! :)