A Nagy család élete

Ma Peti rátelefonált a szerelőre. Mondtam, hogy mondja meg: Vagy ma jön, vagy majd 2 hét múlva, mert szabin leszünk. Ugyan azt Ő nem tudja, hogy nem megyünk sehova, de nem akarom, hogy itt zargasson bennünket, mikor pihenni szeretnénk itthon! Nálunk a kutyók is ugyanolyan családtagok, joguk van teljes nyugalomban kipihenni a műtét minden nyűgjét.
Szóval a "ráijesztés" jól sikerült. Olyan szempontból mindenképpen, hogy este csöngettek, majd szereltek és végül lett megint használható csap a kád fölött! Éljen!

Azon kívül, hogy ma volt Zeusz cicókánk 2 éves, más igazán izgalmas dolog nem történt. Mivel Petinek "megbeszélése" volt ma munka után, ezért Én korábban jöttem haza. Elkértem magam a csajoktól már 4-kor, hogy hazajöhessek vasalni és porszívózni. Hazajöttem, locsoltam, kerteztem. Na és mi maradt el? Naná, hogy amiért hazajöttem... A porszívót tényleg elővettem. Mikor kitettem a billenőset, akkor álltam volna neki... Pont akkor csöngettek! Sebaj, végülis ez is fontos volt! Aztán meg Petiért kellett a buszhoz menni, szóval elment a nap, a porszívó pedig itt áll a nappali közepén... :( A vasalni való pedig a szobában pihen és várja, hogy publikáljam a blogot. Addig várok, hátha kisimul magától, de ha mégsem, majd megcsinálom magam... 

Peti "megbeszélése": Még a múlt héten, asszem pénteken felhívta egy távoli ismerőse. Olyannyira távoli, hogy nem is ismerős, csak Petinek egy ismerősének a barátja. A telefonban nem mondott semmit, csak valami állásról meg kereseti lehetőségről beszélt. Konkrétumot azonban nem mondott. ÓÓÓóóó, mondtam is Petinek, hogy ez tuti, hogy valami ügynök, aki be akarja szervezni. Persze, hogy így volt, de hát ezen úgy néz ki mindenkinek át kell esnie. Én is megtettem anno, még valami iszonyatosan hosszú előadást is végignéztem... Ahhoz képest, Peti egész könnyen megúszta! :D

Kutyókáink fáradtsága asszem még ma is kitart: nem rohangáltak valami sokat a kertben. Mondjuk mégis pocakig sárosak lettek... Nem értem. Aztán pedig bent a házban lendültek bele a régi labdás játékukba! Érdekes...
Cicókáink is tüneményesek, asszem néha az életük csak a kajáról szól. Kicsit úgy érzem, hogy ha engem meglátnak, akkor már feltételes reflexként indulnak a tálkájuk irányába. Ez a pavlovi reflex, ugye? Tán még a nyálelválasztásuk is beindul... :D Na szép!!!

Képek, képek, mert még vár rám a vasalás...
Reggel az ablakban: Igaz, hogy a múltkor már megfogadtam, hogy nem mutatom, mert már uncsi, meg mindig ugyanaz... Aztán ma mégis. Egyrészt: rajta van minden macskánk, másrészt meg most máshogyan vannak rajta! :D

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kutya manók a reggeli kertezésük után, berogytak a fotelba.
Na ez még tényleg a hétvégi fáradtság!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lolika pedig a dolgozó ablakban pózolt nekem.
Meg kellett mutatnom, jó a kép és szép az alany... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délután pedig a nappaliban: Valahogy ma nagyon sok jó kép született Loliról. Emlékszem, volt egy idő, amikor bármit csinálhattam, egyszerűen vagy bemozdult, vagy elindult felénk, vagy hunyorított, vagy csak nem sikerültek a róla készült fotók. Ezek a maiak viszont annyira Lolisak! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szülinapos a nappaliban: Olyan, mintha mutogatna!!! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy nagyon jellemző kép Ábelre: :) Kis bélpoklos!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A már említett benti labdás játék kutyóink körében:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ám előtte azért volt kertezés:
Na erről beszéltem. Ma nem nagyon futkostak, szinte végig mellettem voltak...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néha felugráltak: :) Najó,kaptak egy-egy almát! De aztán tényleg üres lett a kezem...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Még a locsolást is a teraszról lesték: Szerintem tényleg fáradtak voltak...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kertünk mai büszkeségei: Az eperföld...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És brutális virágzása...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szőlő: Na most már nekem is látszik, mennyire sok fürt lesz rajta...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Manka és Simon sírja: Mindig csak a rajta lévő nefelejcset mutogattam...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyöngyvirág: Ott lapul... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orgona: Szépséges!!! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Amarílisz, amit Andinak már említettem: Valszeg Süti nyomta agyon szegényt... :(
Most mellé szúrtam ezt a fadarabot és már bújik is megint ki!!!! :)
(Süti pedig így kénytelen kikerülni.)


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt van még a Japán Juhar felülről: Ez most már a végleges helye.
Nagyon remélem, érzi és ezért virult ennyire ki... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mellette a tegnap beültetett cserepes cucc: Szerintem Ők is jól érzik magukat! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy a teraszon lévők is: Rájuk nézni csodás! :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megmutatom még az utcát is: Most már egyértelmű, hogy ide nem lehet megállni autóval. Ami ugye anélkül is egyértelmű kéne legyen az ittlakóknak, de... Na mindegy, szépen növekszik, szeret ott kint lakni! :D

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prémium pedig: Nőszirom megint, de ez most Anyukámtól.
Tegnap kicsit meg is lepődtem, hogy amit Anyutól tavaly kaptam, csodásan szép zöld ugyan, de nem virágzik. Ellenben az idei, postán hétvégéző, megsárgult levelű igen...
Talán még el is szontyolódtam kicsit, aztán ma tüzetesebben is szemügyre vettem: Az ott virág lesz? Ugye??? :)