A Nagy család élete

Ma megint sokat dolgoztam. Most estére már alig érzem a lábaimat... Az történt ugyanis, hogy hagytam a fenébe a konyhát és haladtam az eredeti tervem szerint. Azaz ablakot pucoltam és függönyöket meg ruhákat mostam. Húúú, de sok ablakunk van! Nem is lettem készen mindegyikkel: megmaradt a garázs, a kamra és a kinti sufni ablaka, plusz a bejárati ajtó. Talán majd holnap... És még a függönyökkel sem lettem készen, hiszen az első szobában nem férek hozzá az ablakhoz. Illetve a létrát nem tudom odarakni, ugyanis egy "kölcsön" kanapé van a sarokban. Ráállva az ablakot könnyen megpucoltam, ám a plafonig és a karnisig nem érek fel. :( Pedig nagyon is ráférne ezekre a függönyökre is a mosás. Mit tegyek? Nagyon akarom, de nem tudom arrébb sem tolni, lévén szinte elfoglalja az egész szobát!
Na ez van. Ez teljes egészében kitöltötte a napomat. Reggel kivittem Petit a buszhoz, majd beugrottam a tüzépre az 1db hiányzó szélcserépért, majd nekiálltam. Nem is nagyon pihentem... Aztán pedig locsolás idő lett.

Mai hírek: Nagyon tuti jó hír, hogy Petit május 1-től véglegesítik a munkahelyén! :) Ez nagyon szuper hír!!! És még tetszik is neki a munka, a kollégák, minden. Nagyon nagy szerencséje van ezzel a hellyel.
Van viszont egy rossz hír is, amitől nagyon nem boldog most a kis férjem: Az összes szőlő gombás vagy beteg, de az tuti, hogy nagyon rossz állapotban vannak... :( Pontosan nem tudni, hogy mi a baja, de nem nőnek a levelei, plusz csúnya, barna a széle... Szóval egyértelműen látszik, hogy valami nagyon nincs rendben. :( Holnap majd csinálok róla fotót, hátha valaki tud segíteni!

Ja, még valami: Sütit ma megszabadítottam a rucijától. Nagyon örült neki, bár elég sokszor kellett rászólnom, hogy ne piszkálja magát. Remélem, nem lesz baj. Végülis már ma egy hete, hogy átestünk a műtéteken. Te jó ég! Már egy hete!?! :)
Aztán persze megint együtt mentünk ki a buszhoz a kutyikkal. Sajnos nem volt idő hámokat rakni rájuk, de most már biztos vagyok benne, hogy holnaptól nem indulunk el hámok nélkül. Az osztályzatokon még most is gondolkodom. Süti azzal indított, hogy szépen, rendesen beugrott a hátsó ülésre, majd mire Én is beszálltam, már előre is pattant. Ekkor elgondolkodtam rajta, hogy itthon hagyom, aztán mégsem tettem. Kapott még egy esélyt, amit eleinte meg is becsült. Szépen lefeküdt a hátsó ülésre, mikor megálltunk, akkor meg elücsörgött csöndben. Egészen addig, míg Apa-gazdi be nem szállt. Akkor aztán előbújt a kisördög: Felmászott a kalaptartóra és ott szaglászott meg matatott, meg mittomén... Megálltam, kiszálltam és lerángattam. Visszaültem a volánhoz és láttam, hogy megint fent van. Megint lerángattam. Ekkor már tényleg lent maradt, láthatóan meg is sértődött! :D Na most akkor hányast érdemel??? 
Masnika ehhez képest kisangyal volt, bár az osztályzata asszem csak közepes. Beszállni még mindig nem tud. Azonnal az ülésre akar ugrani, nem jó neki két lépésben eljutni oda. De ez még nem is baj, majd megtanulja. Aztán viszont nyüszített, dugdosta a nóziját és végig állta az utat. Talán ez sem baj, hiszen fene tudja, hogyan biztonságosabb. Picike, ki kell támasztania magát a lábaival. Viszont mikor megálltunk, seperc alatt az anyósülésen termett. :( Igaz, hogy mikor ránéztem, azonnal sunyított vissza hátra, de... a közepes, az bizony közepes.

A kertben azonban irtó jókat játszottak ma! :) 

Nézzük is a képeket, szépen sorjában:
Reggel kajára várva: Csak lazán...

 

Vagy hízelegve... Csak le ne essen! :)

A "hiányzó" szélcserép:

 

Ez az oldal már teljes:

És akkor a kinti tombolás:
 
 

De jó a ruci nélkül!

Tesók: :)

Majd játék valami bottal...

 

Szép kutyáink:

Aztán bent munka: Készülődés...

 

Voltak, akik igyekeztek segíteni...

 

Mások pedig csak a lábukat lógatták...

Telt-múlt az idő és teljesen egyedül maradtam: Mindenki lepihent!

 

Estére viszont csillogtak az ablakok. Megint merek így is fényképezni. Meddig? :D

Még egy esti rohangálás a szomszéddal:
 

Prémium kép: Nőszirom...