Ma meghódítottam a csúcsot! :) Illetve feljutottam az emelkedőre. Kellett hozzá a hegymenetbe váltás, de végre most már az is sikerült! Jó kis felfedezés, hogy ez a bringa tud asszem 18 sebességet is, nem csak azt a kettőt, amit Én kb. 20 évig használtam... :D Hát nincs egy nagy bringás múltam, az már igaz... :)
Ma viszont feltekertem, majd legurultam a másik oldalon. Ott aztán már csak egy zsákutca volt, aminek a végére kiírták, hogy: ne tovább! Magánterület, így vissza is fordultam és még egyszer leteszteltem a hegymenetet! Királyság! Na meg az egész sport dolog. Épp mondtam Petinek, hogy ha arra gondolok, mennyire kipurcantam anno attól az első 15 perctől, tisztára büszke vagyok magamra. Ma majdnem 1 órán keresztül nyomtam a pedált. Najó, néha megálltam ugyan fotózni, de annyira nem pihentem, hogy a pulzusom visszaessen. Tehát fejlődök és nekem most ez a nap híre! :)
Amúgy azt hiszem, megint csak egy átlagos hétköznap lenne a mai. Reggel korán kelés, majd munka, munka... Aztán haza, kertezés, locsolás, kutyázás...
Peti megint csak itthon szorgoskodott. Mikor hazaértünk persze takarított a kutyák után, majd locsolt és gazolni kezdett. Mire hazaértem a bringázásból már a szőlőket kötözte vagy vágta, nem is figyeltem... :(
Nagyon sok gazolni való lenne a kertben, de sajnos most nem jut elég időnk rá. Illetve másra is kell, így a gaz csak nő, nő, nő. Mi meg alig tudjuk utolérni magunkat. Dehát ahogy mostanság mondani szoktam: Evvan! :D
Mai képek:
Reggeli tobzódás az ablakban...
Beültek! :)
Ábel kicsit lemaradt...
Süti és Masni közben tomboltak... :D
Másik fotelon is...
Eljött a délután: Mai termés...
Virágoskert: A lupinuszok lassan elvirágoznak... Most egy másik szépség veszi át a helyüket. Megint csak nem tom, mi ez... Olyan sokaknak van az út szélén meg árokparton, stb... Már azt sem tudom, Mi kitől és mikor kaptuk...
Ugyanez van a lépcső két oldalánál is:
Indulás előtt: Peti nekiesett a gazolásnak.
Aztán gyorsan eltérítettem, mert a trombitafolyondár valahogy nem akar életre kelni. Kellett neki egy kis segítség. Először is volt mellette egy hatalmas fűcsomó, amit k kellett szedni. Aztán árkot "építeni, hogy ha locsolunk, megmaradjon neki a víz, ne csurogjon át máshová!
Köszönöm Bogár, hogy megcsináltad! Most majd reménykedhetünk, hogy maradjon életben szegénykém... Elég szívős egy növény, szóval van rá esély! :)
Aztán nekiindultam. íme az emelkedőm, illetve felüljáróm.
Visszafelé fényképeztem, lévén odafelé meghódítottam a csúcsot! :D
Azért innen is elég meredek...
Na ez az! Itt jöttem fel... :) Elég hosszú emelkedő, ráadásul nem lehet nagyon "nekifutni". Ott jobbra jön ugyanis az út, egy éles kanyar után.
A kilátás fentről:
És még nincs vége! Ha már nálam volt a fotógép, kihasználtam. :)
Bozdabokrok az út szélén. Innen akartam szedni virágot, de egyszerűen nincsen időm szörpöt vagy itókát kreálni... Talán vasárnap, bár már az aznapi lista is igen hosszú... :(
Bringázni jó! Olyan illat van odakint!!!! Az egyik, aki "szolgáltatja" : Olajfa
Visszafelé persze sorompót kaptam... :( Annyira nem örültem, hiszem itt megint le kellett szállnom a bicóról, de a vonat mentségére legyen mondva: nagyon gyorsan áthaladt...!
Megint itthon: Peti tényleg szépen kigazolta az egyik új füvet.
Majd átpártolt a szőlőihez:
Mai prémium kép: Masni és a hempergés! :)
Utolsó kommentek