Ma elutaztunk. Peti húgáékat látogattuk meg és a legújabb családtagot. Édes kis, tündéri, gyönyörű szép kislegényt! Nagyon szép baba, ezt nem tudom ragozni...
A szülei szerint Petire hasonlít. :)
A napunk a tegnapi folytatásaként indult. Legalábbis az enyém... :( Nem voltam a topon lelkileg, de próbáltam magamon uralkodni. Most este konstatáltuk, hogy talán még mindig a francos hormonok munkálkodnak bennem. :( Tényleg elegem van belőlük, pedig sokak szerint ez még csak fokozódni fog. Remek! :(
Szóval gyorsan etettünk, takarítottunk, még porszívóztam is, meg locsoltam, aztán szendvicseket csináltunk és lassan készülődtünk. Pontban 9-kor indultunk. Odafelé elég hosszadalmas volt az út, mert az M0-n volt valami útszűkület, ezért majdnem 1km-t araszoltunk. Aztán sokra nem nagyon emlékszem, mert elbóbiskoltam. Nagyon fáradt voltam és kimerült. Sajnos a nyakpárnámat nem nagyon tudtam használni, mert az anyósülésen lévő fejtámasz túl magasan volt. Próbálta Peti lejjebb nyomni, de nem akarta feszegetni, úgy simán meg nem ment. Aztán ez is megoldódott délutánra. Boci barátunk, akit szintén meglátogattunk segített a problémán. Volt valami pöcök vagy kar vagy mi, ami természetesen a huzat alatt nem látható, kitapintani is alig lehet... Na azt felhúzta vagy elhúzta vagy lenyomta, már ezt sem tudom, de a támla lent van és ez a lényeg. A hazafelé úton lévő alvásom már zavartalan is volt! Kösziiiii!!!! :)
Na de először még Peti húgáékhoz mentünk. Láttuk már Áront fényképen, de az nem adja vissza rendesen és teljesen azt az élményt, amit ma átéltünk. Édes pici babuka! :) Mikor odaértünk, pont sírt valamiért, amit még igen sokszor megismételt. Aztán megsimiztem a pocakját és feltehetően az idegen hangra elhallgatott és kíváncsian tekintgetett. Majd megint lebiggyedt a szája. Ekkor valamiért nekem is. Na ezért írtam a hormonokat! Azt hittem, már túl vagyok azon a szakaszon, amikor ennyire elő tudnak törni belőlem az érzelmek. Kimentem az erkélyre egy kicsit megnyugodni, majd nagy levegőt vettem és visszatértem. Peti jött és átölelt, ami a legjobb volt akkor! :) Utólag is bocsánat a "közjátékért"...
Mivel Grétának is nemrég volt a szülinapja, Ő is kapott ajándékot. Kifestőket, zsírkrétát és kis csokikát. Láthatóan örült neki. Az első megszeppenés után Anyával végig is nézték az összeset. Természetesen Áronnak is vittünk pár apróságot, amit reméljük tud hasznosítani a család!
Nem akartunk sokáig maradni, aztán mégis ott voltunk majd 1 órát. Marasztaltak is, hiszen tényleg ritkán találkozunk. Áron pedig egy naaagy "ebéd", majd új pellus után mély álomba szenderült.
Ezután még átmentünk Bociékhoz. Kicsit beszélgettünk, megnéztük a kertet, házat, majd ugye autót "szereltünk" és indultunk is haza. Még vártak ránk az itthoni szokásos esti teendők. Plusz Petinek fűnyírás, nekem locsolás, tápozás... A bringára ma nem is maradt időm. :(
Szépen sorban a képeink:
Reggeli ablakban tobzódás:
Kutyáink reggele:
Aztán nagy ugrás az időben: Megérkeztünk...
Anya és fia:
Gréta és az ajándékok:
Áron baba kicsit sírós volt...
Aztán hamar megnyugodott: :)
A család:
Apja lánya: :)
És Ő! Áron :) Alszik...
Fájó szívvel, de elindultunk.
Itthon is folyt az élet rendesen! Zeusz mókázott:
Bemászott a kutyik ágyába. Egészen bele, hiszen azt a kutyók már teljesen kirágták... :(
Csodálkozás: :)
Ez a fiúk játéka lehet, mert Lolit nem nagyon izgatta a bújócska.
Kutyáink a kertben tomboltak: Illetve itt éppen a teraszon...
Miközben Apa-gazdi nekiállt füvet nyírni:
Én pedig tápoztam: Van mit! :)
Virágos teraszunk:
Prémium kép: Szeder virág! :)
Utolsó kommentek