A Nagy család élete

Az éjjel olyan hatalmas vihar tombolt a ház fölött!!! Egy hatalmas villámlással és mennydörgéssel indult az egész. Mindenki felébredt, megijedt... Még a riasztók is megszólaltak a környéken, olyan hangos volt. Közel volt...
Ábel cicóm a szekrény alá futott, aztán onnan kuksolt kifelé. Vilmos az asztal alá költözött. Lolika Apa-gazdi székét vélte biztonságosnak, Zeusz pedig egyenesen az ágyunk mellett keresett menedéket. Csak azért nem jött egyik cicó sem az ágyba, mert oda Masnika futott, de villámgyorsan. Nagyon megijedhetett, mert jött és nyalogatott mind kettőnket... Majd mikor kimentem, hogy végignézzem a cicókat, jött utánam és ugrált rám, hogy vegyem fel. Mint egy kis gyerek! Tündérem. Aztán mikor felvettem, hozzám lapult és éreztem, mennyire dobog a picike szíve. Süti manó a helyén kuksolt, de nagyon fülelt és pislogott felém. Szerintem megkönnyebbült, mikor beengedtem Őt is közénk az ágyba. :)
Aztán mikor elült a nagy vihar döbbentem rá, hogy nem igazán férünk el így. Vissza kellett tessékelni a kutyókat a helyükre. Süti egészen hamar felfogta, hogy mi a helyzet, bár pár percig úgy tett, mintha iszonyatosan mélyen aludna és azt sem tudná hol van... :D Utána viszont nagyon rendesen vissza somfordált a helyére és egy hatalmas szusszanással befeküdt az ágyába. Masnika már nehezebb dió volt. Sehogy sem akart eljönni Apa-gazdi párnájáról. Hála az égnek Ő ugye picike, így felkaptam és visszavittem. Na ezt még vagy ötször meg kellett tennem, mert kiszökött a szentem. Akkor aztán leesett neki, hogy hiába próbálkozik... És mindenki békében aludt reggelig! :)

A lezúduló eső mennyisége brutális lehetett. Néztem az erkély ajtón keresztül és mintha 5cm magasan állt volna a víz. Gondoltam is, hogy milyen jó, hogy locsoltunk! :D Ugyanis nem akartunk. Már egészen délután 5-től beborult az ég és fújt a szél. Aztán olyan 7 óra körül jött egy nagyon sötét felhő és dörgött is meg villámlott. Aztán mégsem esett, így gyorsan meglocsoltunk. Nem is sejtettem, hogy éjjel követi majd ez a fergeteges égzengés! :)

Ma viszont nagyon örültem a sok-sok csapadéknak, hiszen megint csak gazoltam. Megcsináltam a ház melletti területet, amit amúgy nagyon nehéz lett volna. Ott sosem locsolunk, ezért iszonyat milyen kemény tud lenni a talaly. így viszont...! :) Aztán megcsináltam még a telek sarkában elöl is egy területet, bár itt inkább csak a nagyját húzkodtam ki. A többihez ásó kell, mert gyökérdzsungel van a föld alatt... :( Befejezésnek pedig az ágyásszegélynél tettem rendet. Ugyanis a mellett lévő fű bizony átkandikált szinte mindenhol. Talán ez volt a legnehezebb meló. Sokáig is tartott, görnyedni is kellett és még pepecs munka is a javából. De most már nagyon szép! :)

Mire mindezekkel "végeztem", jött is a mai vihar. Na meg Peti haza, így elpakoltam a kellékeket és mentem érte. 
Még annyit, hogy kutyáink ma nagyon rendesek. Most is, de egész nap azok voltak. Megint csak furcsálták, hogy miért vagyunk egész nap a kertben, amikor bent is aludhatnánk. :D Kicsit bágyadtan néztek le rám a teraszról, aztán meg elhelyezkedtek a fűben. Érdekes, mert alig futkároztak. Pedig mikor meló után hazajövünk, nagyon tudnak ám tombolni! :)

Sajnos nem fényképeztem ma sokat. De talán épp elég lesz... :)
Nagyfiúk reggel az ablakban: 

 
Aztán gazoltam. A délelőtt a ház mellett telt: Előtte...

 

És utána... Bár nem egészen, mert ezután még fel is kapáltam és elgereblyéztem.

Lelkes segítőim:

 
Délután pedig jöhetett a sarok elől: Előtte...

 

Utána... Itt még ugye ásni kell majd!

Kutyáink itt sem hagytak magamra! :)

 
A nagy munkálatok után pedig jólesett a pihenés. Mindenkinek!

Prémium kép: Reggel piacra mentem. Előkészítettem a kosárkámat, majd mikor megemeltem, csodálkoztam, miért is olyan nehéz... :D