A Nagy család élete

Azon gondolkodtam, hogy a mai bejegyzést drága Anyukámnak ajánlom. :) Mindig, mikor jött hozzánk, megcsodálta a kertet, a virágokat, gyümölcsöket és egyáltalán mindent. Ám szinte kivétel nélkül, minden alkalommal elmondta, hogy az utca bizony nagyon gazos. Szép, szép, hogy odaültettem a sárga virágokat, de...! Igaza van! Teljes mértékben. Eddig azt mondogattam, hogy jó, de először bent a kertben tegyünk rendet és majd utána jöhet az utca. Aztán ma már máshogy gondoltam. Egy kicsit ugyanis égett a pofámról a bőr, hogy csak előttünk volt gaz. Na nem azért, mert a többiek rendben tartják. Ááá! Oda nem folyik a víz, hanem onnan folyik hozzánk és a szomszédunkhoz. Szomszédunk egyszerűen átmegy néha rajta fűnyíróval, végül is ez is valami, Mi azonban még ennyit sem tettünk. Na de ma!!! :) Csodássá varázsoltam az utcát. Az utcában lévő "néni" - akinek a Magnoliát is hoztuk egyébként - oda is jött hozzám és megdicsért, hogy milyen ügyes vagyok, milyen szép lesz az utca. Benne társra leltem kertészkedés fronton. Kisebb ugyan a kertje, de mint egy dzsungel kánaán. Tényleg szép és rendezett. Mondjuk nyugdíjasként tudja is egész nap gondozni... :) 
Az egész délelőttöm ráment az utcára. De megérte: tényleg szép most már. Szegény kutyók megint nem értették, hogy miért nem mehetünk be a házba aludni végre. Lefeküdtek a lépcsőre pihengélni, mert ki ugye nem jöhettek. Aztán délben csak bejöttünk ebédelni, majd aludni egy keveset. Délután pedig nekiálltam a kút körül is gazolni. Eltökélt szándékom, hogy rendbe teszem az oldalsó és az első területet. Iszonyatosan sok munka lesz, de utána már csak füvet kéne nyírni ott is. Ezért nekiálltam. Néhol nem bírtam kézzel kihúzgálni, pedig még mindig nedves az eső után. így hát az egészet felkapáltam, majd elgereblyéztem. Persze tuti, hogy még mindig maradt benne némi gyom, de mondtam is Petinek, hogy ha majd ott füvesít, nézze át még egyszer.

Nagyjából ezzel telt az egész napom. Próbálom a gondolataimat csak a kert és az itthon köré rendeznem. Nem gondolok a titkos projektre... Asszem sikerül...

Még valami: Ma egy icurka picurkát alakítottam a blogon. A kinézetén. Nem tudom, feltűnik-e egyáltalán valakinek, de aki hasonlóságot vél felfedezni a mai képek és az update-elt fejléc között, az jó nyomon jár! :D

Na és akkor az említett képek:
A fertelmesen gazos utca előtte:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És utána: :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyben...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán bal oldalra még ültettem is a kis sziklakerti valamiből...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Édes kutyóim a bejárati lépcsőn: (Ugye, hogy bent is lenne mit gazolni? :( )

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Be is mentünk pihenni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csatlakoztunk a cicákhoz:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán folytattuk a munkát délután: A kút körül... Előtte...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amennyit kézzel haladtam:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És aztán a kapa és gereblye segítségével: :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kutyókák a délutánt már jobban élvezték. Egyrészt mert kerítésen belül voltam, na meg pihentünk is egy nagyot és csak utána jöttünk ki. Ellopkodták a kihúzgált gyomokat és hurcibálták szerte szét a kertben:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán persze rágcsálták... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Még képek a délutáni cica pihiről:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Prémiumnak a szőlő: Már egészen szépen dagadnak a szemek! :)