Ez tényleg az volt... :( Úgy kezdődött, hogy reggel elcsúsztam a fürdőben. Nem lett semmi komoly baj, bár a bal karom még mindig fáj, ahol beütöttem. Bár nem is ütöttem be, hanem kapaszkodni próbáltam a szennyes tartóba. :D Nem sikerült valami jól, mert így is, úgy is leérkeztem a kőre. :( Szóval majd szépen belilul vagy valami, mert sajog ezerrel! Pont tegnap jegyeztem meg, hogy fáj egy kicsit a bokám, biztos érzi az esőt. Erre ma szinte ugyanúgy elcsúszom, mint tavaly ilyenkor kb.
Ettől eltekintve szokványos volt a reggel. Kutyik játszottak egy keveset, macsik dőltek jobbra-balra... Aztán munkába mentünk.
Hazafelé sem ment simán az utazás. Az Én nagy bajom, hogy egymásra vagyunk utalva egy kissé. Lévén 1 autónk van, a tömegközlekedés pedig messze tőlünk. Amúgy nincs is ezzel semmi gond, hiszen általában egy időben végzünk. Ám ha becsúszik egy-egy plusz meló, akkor általában várunk egymásra. így volt ez ma is! A tetejébe Petinél még az is a rossz, hogy nem tudja előre, mikor fog végezni. Én meg nem merek hazaindulni. Mert ha hamar végez, akkor vagy ülök a Kökin a kocsiban, míg várom... Mert ugye mindjárt jön. Vagy mire hazaérek, éppen indulhatok is érte, mert már jön a busszal. Ha soká jön, akkor nincs olyan nagy gond, hiszen hazajövök, állatkázok, locsolok, kertezek, majd megyek érte... Szóval a kiszámíthatatlan időpont a "nem szeretem" számomra. És nagyon jól tudom, hogy az Ő munkája ilyen... De akkor kell valami másik megoldás, mert Én meg robbanok és elkeseredek és ideges leszek, hogy nem lesz meg minden időben. :(
Ma is jóval 7 után értünk haza. Már 8 óra volt, mire kiértünk a kertbe. Akkor kellett volna nekiállni locsolni, ami már igen késő. Ám itt pont ma bejött a képbe egy harmadik "szerencsétlenség". Vihar tombolt a város felett. Mi nem láttuk és éreztünk, mert mire hazaértünk, már elvonult. A nyomait azonban érzékeltük. Mesélték a szomszédok is, hogy Ők ilyen szelet még nem láttak... :( Nálunk hála Istennek nem keletkezett sok kár. Egyedül a Dáliák feküdtek a földön, egy napraforgó letört, a többit megóvták a karók. Viszont a legfrissebben elvetett fű úgymond megsemmisült. :( Csomókba mosta össze az egészet a lezúduló csapadék. Ezt majd a hétvégén újra kell csinálni... Persze, ha lesz lelki ereje Petinek.
Nem is húzom tovább, képekben jobban érthető:
Kutyók reggel:
Közben a cicák:
Ábelem nem tudom, hol volt...
Este azért előkerült: :)
Na és akkor a vihar utáni képek: Fohászkodtam Én eső után, beismerem. De csak ilyen pötyögős, kis áztatós után. Valamit nagyon félreérthettek ott fent... :(
Hova tűntek a fűmagok?
Megvannak: :(
Apróbb kár: Szegény dísz napraforgó kettétört...
így viszont vázába kerülhetet! :)
Hamm...
Még egy kár: Nem hiszem ugyan, hogy a cseresznyefa a vihar miatt lenne ilyen. Már hetek óta figyeljük, hogy valami nem stimmel... :( Most már olyan, mintha elszáradtak volna a levelei:
Megvan ám a felhő, ami mindezt okozta: Itt balra... Még dörgött, mikor fotóztam!
Prémium: A szüret azért ma is megvolt! :)
Áfonya:
Utolsó kommentek