Budapest Time
Azok a fránya szórólapok! Hogy a fene egye meg őket... Elég sokszor érkezünk haza arra, hogy az utcán, pont előttünk hever egy csomó újság vagy szórólap, nekem mindegy... És érdekes módon, mindig csak előttünk... :( Bosszantó! Több kérdésem is lenne ezzel kapcsolatban. Először is, ennyire gazdag ez az ország? Szilárd meggyőződésem, hogy az ilyen postaládába bedobott szórólapok 99%-a olvasás, de még rápillantás nélkül is azonnal a kukában landol. Akkor meg miért? A reklámok amúgy is mindenhol utol érnek minket. A TV-ben, a rádióban, a boltokban, az utcán... Mindenhol! Az otthonunk nem maradhatna semleges terület? Kérem! Másodszor, ha már egyszer kiszórják ezeket a papírokat, miért nem lehet beletenni abba a postaládába??? Miért kell feltétlenül úgy beledugni, hogy a fele kilátszódjon... Ezzel pedig nyitva hagyva a postaláda ajtaját ugye... Ha netán jön egy vihar, nem elég, hogy minden elázik ami benne van, de a szélnek köszönhetően még a csekkek és a fontos levelek is az utcára kerülnek. :( Nem lehetne odafigyelni? Vagy nehéz esetleg a postaládák ajtaja? Ok, ezen mondjuk gondolkodtam, lehet hogy annyira sietős a szórólapozó emberkék élete, hogy csak bedugják, aztán szenvedjen vele a tulaj... Ezzel ugye kvázi letojják az Én problémámat! Itt pedig visszatérünk az első érvemhez. Kinek kellenek ezek??? :(
Na de nem akarom, hogy csak ilyen rossz érzésekről essen szó ma. Délután, munka után megint csak kerteztünk. Ma már nem olyan hevesen és fanatikusan, mint az elmúlt napokban. Szerintem elfáradtunk... Én legalábbis ezt érzem. Azért egy kis kapálás, gereblyézés és gaz kihúzgálás belefért, de ennyi... Locsolás után bejöttünk a házba, mert még hideg is volt. Peti persze nem érti, hogy miért ülök megint melegítő nadrágban, mikor 25 fok még mindig van a házban. Háááát, az Én hőháztartásomat néha Én magam sem értem! :D
Először az édes, állatkás képeink:
Cicukák:
Kutyikák:
Mai bosszadalmam tárgya:
Amúgy is gazos szegény utca... :( Pedig a múltkor szépségessé varázsoltam.
Na mindegy!
A postaládában félig... Ja! Azt nem is írtam, hogy az utcán lévő újságok valszeg nem is a mieink, mert ugyanazokat találtam a postaládában. Affene...
Van ám gyönyörűség is!!!! Kezdődik az Angyaltrombita őrületes virágba borulása:
Prémium: Cicuk az asztalon... :D
Utolsó kommentek